Czetz tábornok szobra Gyergyószentmiklóson

Excellenciás Házelnök Úr!

Igen tisztelt méltóságok!

Tisztelt Emlékező Testvéreim!

Október 6. gyásznap, hacsak az emberi élet földi végét nézzük; ha a vértanúk életáldozatát nézzük, akkor a Nemzetszeretet napja.

Saját életünk és nemzetünk élete a világ legértékesebb kincse. Istentől kaptuk az életet, a családot, a nemzetet. Istentől, aki a szeretet. „Szeretet az Isten” (1Jn 4,8) – „Szeressétek egymást” – ez az újszövetségi kinyilatkoztatás csúcsa. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán mondta: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13)  És Jézus hogyan szeretett?

– Halálra menően, életét adta a keresztfán értünk, de harmadnapra feltámadt és felragyogtatta előttünk a föltámadást és az örök életet. Azóta a halál nem megsemmisülést jelent, hanem az örök élet kezdetét. Ezért az életet ki lehet oltani, de nem lehet megsemmisíteni! Az életet szeretetből kaptuk, szeretettel kell szolgálnunk és szeretettel kell tovább adnunk. Ha így teszünk, akkor Isten szeretetében megmaradunk, még ha ellenünk is fordul a világ.

Emlékező Testvéreim!

1992-ben előadást tartottak Budapest ELTE-n a politikai széttagoltságban, diaszpóra-létbe élő nemzetekről. Azt kutatták, hogy mi az, ami a kisebbségben élő népek identitását megtartja. Az egyik professzor (Komoróczy Géza) a zsidók és örmények fennmaradását kutatva megállapította, hogy „politikai széttagoltságba, diaszpóra-létbe taszított kultúrákra jellemző módon a hagyomány, az apák hitének a megőrzése és továbbadása a legfontosabb!” Figyelem, „az apák hitének a megőrzése és továbbadása!” Ez a megmaradás törvénye.

Az apák által a gyerekek megtanulják azt, hogy egy közösséghez tartoznak, és felismerik helyüket a nagy világban.

Édesanyáink szeretete, édesapáink hite szüli bennünk a jövő reményét. Illyés Gyula találóan mondta: „A család gyermekóvó, gyermeknevelő közösség.” Ebben a közösségben kapja meg négy alapigényét: 1. a szeretetet, 2. a védelmet, 3. a biztonságot 4. a sikerélményt, ami által értékes emberré válik.

Az első 7 évében a családban tapasztalja meg a gyermek, hogy elfogadják olyannak, amilyen.

Az édesanya biztosítja a védelmet és tanítja beszélni. Kapcsolatra képes lesz a gyermek. A biztonságot azonban az édesapja sugározza és önazonosságra segíti.

Közben mindegyre meg-megdicsérik, ezzel a sikerélménnyel az önbecsülésének a kialakulását segítik. Így tanul meg jól és szépen szeretni, és fokozatosan rá fog találni az örök szeretetre, Istenre is.  

Az alapigénnyel együtt jár a gyermek testi, érzelmi, lelki és szellemi nevelése. Az értékre nevelést a család kezdi és az iskola folytatja. A gyermek e fejlődési szakaszában alapozza meg értékrendje elemeit – ami szerint akar élni –, és amelyek őt egész  életén át kísérik.

Az igazra nevelés bevezeti a tudományba; a jóra nevelés által nemesedik erkölcse; a szépre nevelés által harmónikus, békés életre törekszik, művészkedik; a szentre, tökéletesre nevelés, képességeinek a kibontakoztatását és boldogságát a vallás segítségével munkálja. Ez az értékrend támogatja a gyermeket egy nagyon bonyolult világban: irányt, értelmet, biztonságosabb identitást ad, hogy az élet kudarcait egészségesebben tudja kezelni. Számunkra az emberi és keresztény érték szerinti élet gyümölcse a magyar kultúra.

Az érték védést illetően „atyáink hitének, hagyománainak a megőrzése és továbbadása a legfontosabb”. Ami az értékteremtést illeti, ahhoz életerős fiatalságra és munkahelyekre van szükség! Fáradozzunk tehát azért, hogy az elvándorlásnak gátat vessünk, munkahely-kínálattal pedig tartsuk itthon a magyar ifjúságot.

Emlékező Testvéreim!

A mai hitszegény Európában, a mi kis világunkban a keresztény értékeknek és a családoknak ápolását legjobban Krisztus egyháza képviseli. Isten különös kegyelme, hogy a Kárpát medencében az örök értékek védelmében és támogatásában az egyház mellé felzárkózott 2010 óta a magyar kormány is. Mert a magyar kormány felismerte, hogy a magyar állam feladata, hogy a magyar nemzet fennmaradjon!

2019. október 5-én délután elmondhatjuk, hogy családjaink, gyermekeink és nemzetünk érzi, hogy törődnek velünk, szeretnek minket. Ezt az igényt kiáltotta világgá a két világháború közti magyar irodalom nagyhatású képviselője, Szabó Dezső író, Elsodort falu című hatalmas regényfolyamának Farkas Miklósa: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.”

A magyar kormány szeret, biztatgat és elismeri a fáradozásunkat. Ennek következménye lesz, amit Petőfi Sándor a Nemzeti dalban megjövendölt „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”.

Emlékező Testvéreim!

Ma, amikor Czetz János az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, az argentin hadsereg kiemelkedő szervezője és Argentína első nemzeti katonai akadémiájának megszervezője, alapítója és 25 éven keresztül igazgatója mellszobrát avatjuk, megemlékezünk a nemzetünk többi fiairól is, akik életüket áldozták vagy éppen szenvedtek a magyar szabadságért.

A székely nép szívében is eleven az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléke. Csíkban 1849. augusztus első napjaiban az osztrák katonai vezetés 12 székely plébánost tartóztatott le és ítélt halálra. Ugyanezt tették a gyergyói papjainkkal: Albert Mihály gyergyóújfalusi plébánost, Andrássy Antal alfalvi plébánost (utközben +), Győrffy János remetei plébánost, Mészáros Antal gyergyószentmiklósi plébánost két káplánjával, Fejér Józseffel és Lakatos Ferenccel együtt, továbbá Jakobi Sándor gyergyói örmény szertartású káplánt, Keresztes Márton örmény szertartású papot, udvarhelyi tanárt letartóztatták és meghurcolták.

Október 6. körül minden korábbi és későbbi nemzeti gyászunk felsejlik bennünk. Emlékeznünk kell, mert a hazaszeretet mélységét és tisztaságát a sorscsapások is alakították. Hatással voltak életünkre, gondolkodásunkra, nemzettudatunkra, és a jelenben is erősítik nemzetünk iránti felelősségünket.

A hazaszeretet hőseinek emléke arra tanít, hogy haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes emléke lelkesít. Ezért október 6. erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él!

Október 6. nemzetünk gyásznapja, amikor a tizenhárom aradi vértanúra, a Pesten kivégzett gr. Batthyány Lajos első független miniszterelnökre és a többi ismert és ismeretlen szabadsághős halálára emlékezünk. Mégis október 6. a Nemzet Szeretet napja.

Emlékező Testvéreim!

E napra készülve azon töprengtem: Vajon mit szerethettek más népek fiai a magyarokban? És mi állította a magyar szabadságharc mellé az osztrák, a német, a horvát és a szerb nemzetiségű tábornokokat?

Múltunk gazdag története és irodalmunk tanúsítja a magyar népnek azt a jellemvonását, hogy akit vagy amit megszeret, azt testvérének tekinti, és azért nem sajnál semmit sem. Ezt nemcsak előkelő királyaink, hanem a nép földközelben élő rétegeiben is előfordul a magyarságnak az a jellemvonása, amit nagy kultúrfilozófusunk, Prohászka Lajos így fogalmazta meg: „a magyar gens sibi prodiga” vagyis önmagát pazarló nemzet vagyunk. Vagy ahogy a szólásmondás is jelzi: vígan megyünk tönkre! A pazar szó jelentése pompás, remek, fényűzően díszes, gazdag. A jó értelemben vett pazarló csak azt teszi, amit Jézus mondott Péternek: „mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja...” (Mk 10,29-30). Már ez a jézusi szeretet, a határtalan szeretet izzott Szent István és Szent László királyban is. E szeretetben remekelt Szent Erzsébet, Margit, Jolán, Kinga és a többiek napjainkig, mert sem Istentől, sem embertől nem sajnáltak semmit. Példájukat ma is követjük. Ezért a magyar pazarló, gáláns nemzetség. Hitte és tudta, hogy van Istennél tartaléka, földi utánpótlása gyermekeiben, és szertetéért megáldja majd az Isten.

Hitünkből kifolyólag csak a nagy eszmékért tudunk lelkesedni és élni. Ha apáink hitében gyengülünk, akkor a múlandó dolgok elbizonytalanítanak, tönkre megyünk.

A fenti kérdésre, hogy mi állította a magyar szabadságharc mellé a tábornokokat? – a válasz egyértelmű: a magyarok keresztény hite, önfeláldozó szabadság-szeretete. Ezért barátaink lettek mindazok a nemzetek, nemcsak a V4-ek, hanem azok is, akik az igazi értékeket vallják. Ennek az önfeláldozó, odaadó, Nemzetszeretet ünnepét üljük október 6-án, a 13 aradi vértanú napján.

Hiszük-e, tudjuk-e, hogy van Istennél tartalékunk, hogy van jövőnk? Fontoljuk meg, mit nyerne nemzetünk, ha mind követnénk szentjeink és nagyjaink példáját?!

A Nyerges tetői emlékműre, Bajza József versének egy szakaszát vésték: „Szenteld, oh magyar, hazádnak. Kebled szebb érzelmeit: Romlott szív és romlott elme, Kit hazája hő szerelme, Szép tettekre nem hevít.” Ez legyen figyelmeztető ez a megtévedt, idegen érdekeket szolgáló magyar embereknek.

Emlékező Testvéreim! Szeressük a nemzetünket. Kérem Excellenciás Kövér László Házelnök urat, amint 2010-ben Semjén Zsolt elnök úrral a Nemzeti Összetartozás napját kezdeményezték június 4.-re, úgy október 6. legyen a Nemzet Szeretet Napja!

Akkor a brüsszeli képviselők is megtudnák, hogy van nemzetszeretet, nemcsak pénz, pénzimádat! 
Isten, áldd meg a magyart!

Gyergyószentmiklós, 2019. október 5.                

Dr. Darvas-Kozma József