A szív imája

A szív a mai ember számára csupán az érzelmi életet idézi fel. A Szentírásban a szív nemcsak az érzelmeket őrzi, hanem az emlékeket és gondolatokat, terveket és elhatározásokat is. A szív az ember bensejének, személyiségének a forrása, döntő választásainak helye, és Isten titokzatos cselekvésének színtere. Jézus emlékeztet a benső nagylelkűség isteni követelményeire: az igét készséges szívvel kell befogadni, Istent egész szívből kell szeretni, testvérünknek szívünk mélyéből kell megbocsátani. És a tisztaszívűeknek ígéri meg Isten látását. 

Mind az ó-, mind az újszövetség szerint az ember szívében találkozik Istennel. Ez a találkozás Isten Fiának emberi szívében válik teljes értékűvé. Jézus az újszövetség szíve, amennyiben bensőséges viszonyba hoz az Atyával, és létrehozza az egységet mindenki között: „Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek”. A Krisztusban való hit, a szívnek őhozzá való ragaszkodása hozza létre az ember benső megújulását, az üdvösség kezdetét. 

Az Emberfia második eljövetele még várat magára, üldözés kínozza az egyházat, a hitehagyás veszélye fenyeget. Amikor az Emberfia dicsőségben eljön, megkezdődik a várva várt üdvösség. Isten e legnagyobb ígéretének a beteljesedését fáradhatatlan és kitartó imával kell kérni tőle, hogy jól felkészüljünk az ítéletre. (Lk 18,1-8) Jézus magyarázatot nem igénylő példabeszédet mond az istentelen, közmondásosan rossz bíróról. A szegény özvegy mindegyre kéri, hogy szolgáltasson neki igazságot ellenfelével szemben. Azt is tudja, hogy neki igaza lesz, ha lefolytatják a pert. De hogyan bírja rá a bírót? „Ajándékok” nem telnek ki tőle. Mi mást tehet, mint hogy mindig újra jön, nem tágít, kitartóan előadja ügyét? Meg is teszi, mindaddig, míg a bíró bele nem un. Végül is a bíró a terhes sűrgetésnek akar véget vetni, igazságot szolgáltat.

Jézus tanítása az igazságtalan bíró szavaihoz kapcsolódik: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak?” A szorongatott egyház teljes bízalommal remélheti, hogy imája meghallgatásra talál, mert Isten választottainak közössége. Rajtunk már bebizonyította irgalmát, megváltott.

Az olvasmány Istennek népe iránti gondviselő szeretetéről szól. A pusztai vándorlás alatt történt, amikor a fáradtság, éhség, szomjúság mellett még egy rabló beduin törzs, az amalekiták támadásával is szembe kellett nézni. (2Móz 17,8-13) Józsuét harcolni küldi Mózes, ő pedig Isten botjával a kezében Áron és Húr segítségével imádkozik. Az emberi erőlködés nem volt elegendő, a kitartó imádság szerezte meg a szabadulást. 

Pál apostol a börtönből arra kéri Timóteust, hogy tartson ki a megpróbáltatásban, és kövesse Krisztust, aki a keresztet vállata. (2Tim 3,14-4,2) Krisztus ugyanis el fog jönni, hogy megjutalmazzon, de talál-e hitet és jóra készséget bennünk?

„Isten hamarosan igazságot szolgáltat…” Lk 18,7.