A hála a szerető kapcsolat alapja

Hit – jóság – hála -- „A hála a hitből fakad” és a szeretet elismerése. A hálás ember szabadon fordul a jó szerzőjéhez, Istenhez, és új, mélyebb kapcsolatba lép vele. Isten szeretné, ha szeretetét megismernénk, és már most egész életünkben ragaszkodnánk hozzá örökké tartó kapcsolatban. Isten mindent értünk alkotott, és mi vagyunk az „egyetlen teremtmény, akit Isten magának alkotott”, azért teremtett, hogy boldogok legyünk. Ez akkor következik be, ha mi Istent megismerjük, szeretjük, neki szolgálunk, és Teremtőnk iránt hálásan éljük életünket.

A hálára maga Isten tanít: „Teljes szívvel tiszteld apádat, és meg ne feledkezz anyád fájdalmáról!.. Úgy fizess nekik, amint ők neked!” (Sir 7,28-30) A gyermek akkor tiszteli szüleit, ha szeretettel és hálával van irántuk. A gyermekeknek már csak azért is hálásaknak kell lenniük szüleik iránt, mert életüket és nevelésüket szüleik szeretetének köszönhetik. Goethe szerint a gyermekek szüleiktől kapják a gyökereket és a szárnyakat. Ez a hála az alapja az egész életen át tartó szerető, tiszteletteljes, felelős kapcsolatnak és helyesen értett engedelmességnek. A gyermekeknek különösen bajban lévő, beteg és idős szüleikről kell szereteteljesen és hűségesen gondoskodniuk. Romano Guardini írta: „Ha a hála hitből fakad, akkor még a nehézségekért is köszönetet mondunk, és minél jobban meg tudjuk ezt tenni, annál könnyebb lesz a teher.” A hálás lelkület a szív mosolygása, fénye, és ezért sok öröm forrása, ahogy Sík Sándor a Te Deum-ban vallja:

„Hogy ember lehettem akkor is,

mikor az emberek nem akartak emberek lenni,

hála legyen.”

– Isten mindenkor megmutatta lényegét az irántunk való szeretetében. Ezt tapasztalta meg a szíriai Námán is. (2Kir 5,14-17)

Nem azzal kapta a legtöbbet, hogy megtisztult leprájától, hanem azzal, hogy eljutott az igaz Istenben való hitre, és hálája életre szóló lett. Észrevette mennyi mindent kap az Úrtól, milyen jó hozzá és mennyire szereti őt is, aki minden nemzet Atyja. Jézus Krisztus egyedülálló mivoltában nemcsak Isten lényegét mutatja meg nekünk, hanem az igazi eszményi embert is. Ő a láthatatlan Isten képmása, benne ismerjük meg, hogy mit jelent embernek lenni, mi az, ami az embert a szó legigazibb értelmében végtelenül szeretetre méltóvá teszi. Benne ismerjük meg, hogy Atyánk milyennek akarta az embert. Szamaria és Galilea határán könyörgő tíz leprást meggyógyítja, megérezteti velük szíve melegét. (Lk 17,11-19) Tízszer annyian gyógyultak meg, mint Elizeus idejében. 

Az idegen felismeri Jézus szeretetének hatalmát. Hálája hitből fakadó szeretet. 

A szentmise is hálaadás, Jézus megváltásáért, gyógyításáért, amivel örök dicsőséget szerez nekünk. (2Tim 2,8-13) Pál igazi tanúja Krisztusnak, sorsközösséget vállalt vele. Tudja, hogy hűségéért viszonzásul örök életet kap.

„Adjatok hálát mindenért...” 1Tessz 5,18.