Leer kisasszony, egy 22 éves zsidó
leány, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg elvtársnője, a müncheni kommunista forradalomban
valóságos sauli hévvel dolgozott és dühöngött. Volt saját hírlapja és
faluról-falura járt, hogy a felforgatáshoz elvtársakat toborozzon. Szerinte a
világot csak forradalommal lehet megváltoztatni.
Mikor aztán a polgárság
győzött, Leer elvtársnőt 1919. január 15-én este elfogták Karl Liebknecht és Rosa
Luxemburg vezetőkkel együtt. Kihallgatták és halálra ítélték. A két vezetőt azon
éjjel kivégezték. Ő pedig kétségbeesetten a zárkában térdre hullott és
felkiáltott: „Ha csakugyan van egy felsőbb lény, és te,
Isten, csakugyan Isten vagy, segíts rajtam és én hinni fogok benned!”Ügyében még azon éjszaka fordulat történt. Hajnalban kivégzés helyett szabadon bocsátották.
Nyomban egy ferencrendi atyához fordult, aki
hozzásegítette, hogy Hollandiába utazhassék. Ott fölvették a bloemendaali Mária és
Márta nővérek intézetébe.
Az intézet főhivatásának tekintette, hogy imádság és szeretetszolgálat által elősegítse a holland protestánsok megtérését. Itt élt Leer nővérjelölt egy éven át a legmélyebb visszavonultságban. A katolikus hitigazságokra Joseph Ginneken atya oktatta. Megkeresztelkedett és az ujoncév leteltével fogadalmat tett. Élete végéig az intézetben dolgozott. Az imádság és a felebaráti szeretet gyakorlásával szolgálta embertársait, hogy lelki békességüket megtalálhassák.
(Dr. Oberhammer Kelemen: Példák az
életből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése