Üzenet mindenkinek - A fehér lepel

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete. Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végénél lévő keresztfára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. 

Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a keresztfán a megbocsátást jelentő kendő. 

A kanyarban feltűnt a keresztfa. Felkiáltottam a látványtól. A keresztfán hatalmas fehér lepelt cíbált a szél, nehogy a fiú tovább utazzon.

**

Erről a történetről a Tékozló fiú jut eszembe Lukács evangéliumából. Csupán az összehasonlítás kedvéért is érdemes elolvasni, és rögtön kitűnik belőle a szülő megbocsátása gyermeke iránt (Lk 15,11-32). Ugyanígy bocsájtja meg Isten is a megbánt és őszintén eléje tárt bűneinket a szentgyónásban.