+ Fodor Miklós temetése 2020. ápr. 24.

Ma április 24. van Szent György vértanú napja. Szent György – a konstantini fordulat beköszöntése előtt –, 303-ban halt vértanúhalált a palesztinai Lyddában. Sírja fölé templomot emeltek. Tiszteletére maga Nagy Konstantin építtetett templomot az új fővárosban, Konstantinápolyban. György vértanú a nagy katonaszentek közé tartozik, és teljes katonai díszben ábrázolják. A szent vértanúságát szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. György Kappadókiából származó zászlótartó katonatiszt volt. Anyja hatására keresztény hitre tért, és szembeszállt a pogánysággal. A börtönben borzalmas kínzatásokat kellett elszenvednie, innen a sárkányölő motívum – mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg –, hogy minden megpróbáltatáson diadalmaskodott. A sárkányviadal kifejezi azt a keresztény meggyőződést, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. A legenda kiemeli azt is, hogy az Isten oltalma alatt álló ember életének nem tudnak ártani. Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit számos legendás elemmel tarkították.

Rómában már az 5. századtól volt saját temploma. A magyar szent Koronán is ott van képe, mint olyan szentnek, aki az országot védi. Szent István és Szent László törvényei tiszteletét előmozdították. Egyházmegyénkben 27 templom és település patrónusa. Csak a közelieket említem: Sepsiszentgyörgy, Csíkszentgyörgy, Csíkrákos (Györöcsfalva), Szombatfalva, Erdőszentgyörgy.

Tisztelete a középkorban volt a legerősebb: a zarándokok és a lovagok védőszentje. Angliában 1222-ben a királyság oltalmazójává nyilvánították. Azóta is az angol hadsereg csatakiáltása: ,,Szent Györggyel Angliáért!'” Szent György a nemesi és lovagi rend mellett a zsoldos katonák, a puskaművesek, a páncélkovácsok mellett védőszentje a földműveseknek és állattenyésztőknek. Közbenjárását és segítségét, olyan emberi bajokban is kérték, amilyen a kígyómarás, a pestis és a lepra.

Gyászoló Család, Gyászoló Testvéreim!

Fodor Miklós koporsója mellett Szent György vértanú égi pátfogását is kérjük testvérünkért, hiszen a török 1432. évi pusztításáig szülőfalujának, égi patrónusa volt (Györgyfalva - Györöcsfalva - Göröcsfalva). A megontott Szent György templomot 1460 táján újraépítették, és Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Ebben az egyházközségben született Miklós testvérünk 1940. szeptember 16-án, ott lett Isten gyermeke, a mennyország örököse és az egyház tagja a keresztségben. Az otthoni házban, az iskolában és templomban kapta meg azokat az embert formáló nevelést és tanítást,  amelynek segítségével önmagát tovább fejleszthette. Így érettségizett Sepsiszentgyörgyön, 1961-ben pedig a székelyudvarhelyi Pedagógiai Főiskolát fejezte be, és 1974-ben diplomázott közgazdaságtanból Bukarestbe. Doldozott önmagáért és a családjáért. A Munkaügynél utolsó munkahelyén 30 évet dolgozott.

Családot alapított, és boldog 55 évi házasságuk szakadt meg április 21-én, halálával. Ahogy a gyászjelentőben írjátok: „Leállt a szív, mely értünk dobogott. Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.”

Kedves Gyászoló Család! Most a gyász éve kezdődik, mert minden családi eseményt, egyházi ünnepet hiányában kell megtartani. Ez elsősorban özvegyének, Klára asszonynak lesz nehéz, és nektek is szeretett gyermekeinek, Attilának és Oszkárnak, bár ti az élet törvénye szerint könnyebben tudjátok feldolgozni a gyászt, mert ott van mellettetek a szerető családotok, feleségtek és gyermekeitek. Az ő szeretetetük erőt ad, és a rokonság kedvessége is körül vesz. Ezért a ti családotok legyen édesapátok hagyatékának, özvegy édesanyátoknak a támasza.

A férj és édesapa, sógor, após és apatárs, nagyapa és rokon, ismerős és szomszéd, plébániánk tagja, Fodor Miklós testvérünk életéből szeretném kiemelni, a családközpontúságot. Erről beszélgetéseink során meggyőződhettem, amikor az elsővilágháború Centenáriumán, az Erdély Történelmi Vitézirend szervezésében 2016-ban elzarándokoltunk a régi harcterekre. Először Isonzó völgyében és a sokat emlegetett Doberdóba. A következő években a Galíciai frontvonal számos állomását kerestük fel és róttuk le kegyeletünket a katonatemetőkbe. Imádkoztunka hadisíroknál, és szentmisét mutattunk be azokért, akik életüket áldozták a hazáért és idegen földön jeltelen sírokban nyugszanak, akiknek sírjánál nem állt imát rebegő szülő, feleség vagy gyermek. Mindezek az emlékek is fájóan érintik lelkünket, akár testvérünk halála.

Kedves Gyászoló Család!

Miklós testvérünk békésen, csendesen élt. Elköltözése is ilyen csendben, a húsvéti éjszaka csendjét idézve, váratlanul történt. Ilyen halálkor kérdéseink is támadnak, mert a Mindenszentek litániájában kérjük: Hirtelen és váratlan haláltól ments meg, Uram, minket. Ez azért van, mert mi búcsúzás nélkül nem akarunk elválni.

Vigasztaljon meg bennünket Jézus Krisztus, aki a halál hatalmát emberi mivoltában átélte, és elszenvedte a halálfélelmet, az egyedüllétet, a halál borzalmát. De a halálában is abban bízott, akiben élt: a mennyei Atyában, az élő Istenben. Ez a bízalom sugárzik búcsúszavaiban, amit az imént hallottunk: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben,és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hajlék van... Ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,1-6)

Miklós testvérünk az új év elején szentségekhez járult. A nagyböjti és húsvéti időt ebben a muszáj „karanténos világban” éltük át mindnyájan. Így Miklós testvérünknek is volt ideje az imádságra és a húsvéti misztérium átgondolására, sőt Ferenc pápa Urbi et Orbi áldásában is részesülni. Ezért vigasztalódjatok, hogy Krisztusnak gondja van ránk. Ő aki meghalt és feltámadt értünk, nem fog lemondani rólunk soha.

S az új élet amellyel Jézus örvendeztetett meg minket feltámadásával, senki sem veheti el tőlünk. Imádkozzunk Miklós testvérünkért, hogy Jézus Kriztus bocsássa meg minden botlását és fogadja be a mennyek országába. Ő mondotta Lázár sírjánál: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Jn 11,25k). Búcsúzáskor szívleljük meg Pál apostol szavait is: „azt keressétek, ami kedves az Úr szemében” (Ef 5,10), aki értünk meghalt és feltámadott.

A földi életből az örökkévalóságba átment Miklós testvérünkért holnap, szombat este 7 órakor ajánljuk fel a szentmisét. 

Krisztus világossága fé­nyeskedjék neki! Viszontlátásra a mennyországban. Ámen.