Örömeim a karanténban 2.

Húsvéthétfő. Napsütéses napunk van. A reggeli 8 órai misét András atya végzi, a közvetítést megosztottam a fb ismerőseimmel. A szentmisét, ha így követik, akkor érvényes. A mise végére kimentem a templomudvarra, ahol néhány hívő áldozásra érkezett.
Megáldoztattam őket, mert jól tudom, hogy Eucharisztia nélkül nincsen keresztény élet. 
Ezután szobámban készültem a 11 órakor kezdődő szentmisére. Az elkészített homíliámat csíszolgattam. Az üzenetet az életből vett példákkal igyekeztem emberközelbe hozni. A latin közmondás szerint: Verba volant, exempla trahunt! = A szavak elrepülnek, a példák vonzanak. Az Úr Jézusról is ezt jegyezték fel az evangélisták, hogy "példabeszédekben sok mindenre tanította őket". (Mt 13,3; Mk 4,2) A szentmise alatt Zsombor atya az udvaron gyóntatott. A mise végén a hagyomány ápolásra is sorkerült. Elmondtam az öntöző verset és virtuálisan megöntöztem a néző hölgyeket. 16 óra után kimentem a templom udvarra imádkozni, és a híveket szolgálni. Néhányan jöttek is. Azután sétálva imádkoztam, amikor egy anyuka kislányával és 3 éves kisfiával a nyitott ajtójú Millennium templomba tértek be imádkozni.
Én ott sétáltam, amikor összetalálkoztam velük. Köszöntöttem őket és pár mondat után elmondtam öntöző versemet. És az engedély megkapása után forrás vízzel megöntöztem a hölgyeket. Nagyon boldog volt az előkészítő osztályba járó Szílvia Anna, hogy meglocsoltam őket. Megkérdeztem a 3 éves kisfiút, hogy ő megöntözte-e testvérét és édesanyját. Nem - volt a rövid válasz. Ekkor odaadtam a kisüveget és ő megöntözte Szílviát és édesanyját. Ezután szó szót követett, majd leültem egy padra és ott beszélgettünk. A fiúcska bemutatkozott, hogy őt L. Kristófnak hívják és óvodába is jár, a nővére is bemutatkozott, még az édesanyját is bemutatta. Elmondták, hogy édesapjuk otthon maradt, ők pedig sétálnak. 

Kristóf megkérdezte, hogy a templomba levő papiszékbe szabad-e beleülni? 
Szabad, válaszoltam, sőt most ki is próbálhatjátok. Erre bevallották, hogy az előbb már beleültek. Ekkor a gyerekek újabb és újabb kérédésekkel hozakodtak elő. Minden érdekelte, még a kerítés mellett sétáló macska vagy az ott röpködő légykapó madárka is. Végül a családról, iskoláról és óvodáról kezdtünk beszélgetni.
- A ti igazi tanítótok az édesanyátok és az édesapátok. Amit ők mondanak nektek azt fogadjátok el és tegyétek meg, akkor ti jó  emberek lesztek - mondtam. Titeket a legjobban a szüleitek szeretnek az emberek közül, de a testvérek is nagyon szeretik egymást.  
Szílvia, te most óvónénije vagy Kristófnak. Te nagyobb vagy és vigyázzál rá, mindig legyen gondod rá. 
Ha szüleink a tanítók, akkor a nagyobb testvérünk az óvónéni vagy óvóbácsi. A nagyobb testvér többet tanult és már többet is tud. Azt a sok jót és szépet, amit tanult azt tovább kell adja testvérének. 
Kristóf közben mellém ült a padra. Amit mondtam, meghallgatta. Majd megszólalt, és közölte: Tudod, én jó ember akarok lenni. 
- Nagyszerű, Kristóf, mindnyájunknak jó embernek kell lennünk - válaszoltam. Ha a jó Istenre és a szüleinkre hallgatunk, akkor jók is leszünk. 
- De sokan elfordultak Istentől - mondta Kristóf. 
- Ezt te honnan tudod - kérdeztem. 
- Hát anyukám mondta - jött a gyors válasz. 
- Tudjátok, az is igaz, hogy vannak olyanok is, akik elfordultak

Istentől, de sokkal többen vagyunk, akik kitartunk Isten mellett. Imádkozunk a családban, templomba járunk, segítünk társainknak... A járvány idején otthon ülünk, és bekapcsolódunk a szentmisébe. Csak amikor sétálni szabad akkor jövünk ki. Naponta sokan Isten segítségét kérjük, hogy szabadítson meg ezektől a halált okozó vírusoktól. Ezért vagyok itt az udvaron, hogy ha valaki a bűneitől, hibáitól akar megszabadulni és erre jár, akkor segítsek neki.
- Tudod, megmondom neked - mondta határozottan Kristóf -, ha nagy leszek, én pap leszek!

- Nagyszerű, Kristóf. 
Akkor én örömmel halok meg, mert tudom, hogy lesz egy jó papja ennek a közösségnek. Látod, ott a kerítés és az ösvény közelében néztem ki a helyet, azért hogy akkor is közel legyek a templomba járó gyerekekhez. Mostantól kezdve pedig imádkozni fogok érted mindennap - hogyha a jó Isten is akarja -, te jó pap és jó ember legyél.
- Én nem lehetek pap - mondta Szílvia, mert lány vagyok. 
- Igazad van, Szílvia, te nem lehetsz pap, de amikor megnősz és házasságot kötsz, olyankor a jó Isten gyermekekkel ajándékozza meg a házastársakat. 
Akkor a jó Isten válaszhat fiaid közül magának papot. Akkor te egy jó papnak leszel az édesanyja, egy fiúé, aki Jézus oltárnál szolgál. Ez is éppen olyan szép hivatás, mintha pap lennél. 
Kedves Szílvia és Kristóf - ne feledjétek, hogy akik Jézust szívből szeretik, azok olyanok mint a papok. Ezért az ilyen gyerekeknek, amilyenek ti vagytok, szabad néha a  papiszékbe is beülni. Mosolyogtak a gyerekek, és Kristóf egy szál százszorszépet szakított a földről és átadta nekem. Azt hiszem, ma én kaptam a legszebb ajándékot, a két aranyos gyermek szívét...

1. rész Örömeim a karanténban 1.