Mit viszünk az "új földre", a családba

Segítsen egy tanúlságos történet:

Volt egyszer, nagyon régen egy sziget,z, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget rohamosan süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat, hogy elhagyják a szigetet. Egyedül a Szeretet maradt az utolsó pillanatig. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért fohászkodott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett, s ekkor megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok érték van, nincs már hely számodra!

A Büszkeség is egy csodaszép hajóval közeledett, így hát megkérdezte a Szeretet: - Büszkeség, kérlek, el tudnál engem is vinni?
- Nem, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség -, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Ekkor a Bánat is éppen ott hajózott, megkérdezte őt: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! - mondta - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg hirtelen elment. 

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: 

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt - mondta a Tudás.
- Az Idő? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt:  

- Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!