Nagycsütörtök 2020

A húsvéti szentháromnap megváltásunk és hitünk legfontosabb titkait idézi fel, melyeknek rituális megjelenítését az egyház legszebb és legmagasztosabb szertartásaival vette és veszi körül.

Szükséges, hogy hívek, mint az első századokban, ma is részt vegyenek ezeken: az utolsó vacsora emlékén nagycsütörtök este, a kereszthalál megjelenítésén nagypénteken délután és a feltámadáson a nagyszombat és húsvétvasárnap közti éjszakában.

Nagycsütörtökön 19 órakor kivételes engedély alapján nép nélküli szentmisét celebrálunk az utolsó vacsora emlékére. 

Közvetítés: Csúcs Péter és Darvas-Kozma József facebookján. 

 

Elmarad a lábmosás szertartása és az Oltáriszentség átvitele.

**

Hogyha egy mondatban szeretnénk megfogalmazni a ma esti ünnepnek a lényegét, így fogalmazhatnánk: Az utolsó vacsora Krisztus kiüresedésének titka. Jézus életének utolsó estéje ez, és szeretné azt tanítványaival eltölteni: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti bárányt elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) Bátorságot, vigaszt, erőt szeretne meríteni a szenvedése előtt a barátaival való együttlétből. Azért is vágyott erre a lakomára, hogy legértékesebb ajándékát megossza tanítványaival.

Krisztus kiüresítésének első szakasza: megmossa a tanítványok lábát. Mindezt azzal a szándékkal teszi, hogy példát adjon: „Ha én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” /Jn 13-15/ Ő, akinek megadatott minden hatalom az égen és a földön, letérdel apostolai elé és megmossa lábukat. Meghajol a szolgáló Isten az uralkodásra vágyó ember előtt. Meghajol a Teremtő az engedetlen teremtmény előtt.

Emlékezzünk csak:

a. Jakab és János apostol az égből tüzet akartak lehívni, mivel az evangélium üzenetét a szamaritánusok nem fogadták el azonnal. Ők voltak azok is, akik anyjukkal eljöttek, hogy titokban kérjék a mennyben az első helyeket. De Krisztus most azt mondja, hogy meg kell mosniuk embertársaik lábát, ha az első helyeket óhajtják.

b. Máté, a vámos gazdag volt. Rabszolgái gyakran legkisebb mozdulatára elé térdeltek és úgy mosták meg a lábát. És ezen az estén a Mester az, aki letérdel.

c. És ott van Júdás, telve színleléssel, készen arra, hogy elárulja a Mestert. De Krisztus nem hagyja ki őt. Ez lezárt erkölcs volna. Megmossa a lábát annak a férfinak, aki néhány óra multán csókkal árulja el. Ez Krisztus. Letérdel. Ez nemcsak meglepő, szenzációs cselekedet Jézus részéről, hanem jövendölés is. Komoly figyelmeztetés: azok tettek és tesznek legtöbbet az emberiségért, akik nem az uralkodásban, hanem az emberek szerető szolgálatában keresik

Krisztus kiüresedésének második szakasza:

Velünk marad a kenyér és a bor színében örökre. Ajándékozni akarja magát egészen. 

A kiüresítés második fokán Krisztus kicsiny kenyérré és kevéske borrá tette magát. „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne.” (Jn6,55-56) Tudjuk, hogy egy ajándék annál értékesebb, minél többet ad bele magából az ajándékozó. Ezzel nő az ajándék értéke. 

Krisztus ajándéka felbecsülhetetlen, mivel teljes önmagát helyezi bele. Az adomány és az adományozó azonos.