Jézus jelenléte és megtartó ereje

Húsz éve, hogy Szent II. János Pál pápa elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepét, és azt húsvét utáni első vasárnapra tette. A húsvéti ünnepkörbe illik, mert Isten végtelen szeretete nyilvánul meg a bűnös ember iránt. Ha bocsánatot kérünk Istentől, ő mindig megbocsát, és visszafogad végtelen szeretetébe. Soha nem hagy magunkra, hanem új kapcsolatra hív, szólít, keres bennünket. Ezt műveli az ősszülőktől kezdve, Tamás apostol hitbeli megerősítésén át a világ végéig. (Jn 20,19-31) 

Jézus mindenkiért feláldozta magát, feltámadásával győzött, megváltott minket, ezért soha senkiről nem fog lemondani. 

Mindnyájunk nagy élménye, amikor Isten valamilyen módon megszólít bennünket. Ilyenkor az ember megrendül a szent Isten előtt, megismeri esendő, ugyanakkor nagyra-hívatott önmagát, környezetét és abban betöltendő feladatát is.

Életét már nem úgy folytatja, ahogy azt eddig. Erről tanúskodik Leer kisasszony története lapunk hátsó oldalán. 

Amikor belép Isten az életünkbe, akkor megrendülünk, a jóság hatása alá kerülünk, és attól kezdve nem tudjuk úgy folytatni életünket, ahogy addig. Ilyenkor már az istenélmény hatása alatt vagyunk, Isten szeretete, kegyelme tölti ki életünket. Mindenkinek van istenélménye. Az istenélmény lelkileg, fizikailag és érzelmileg átélt esemény, történés, amely a személy megtérését, lelki békéjét és kiteljesedését szolgálja. Élete ilyenkor nyer értelmet, célt.

Szent Fausztina nővérnek egyik nagypénteken látomása volt. Így ír naplójában: „Jézus azt kívánja tőlem, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjak el egy kilencedet, melyet ma kell elkezdenem az egész világ megtéréséért és Isten irgalmának felismeréséért… Bátorítsd a lelkeket kimeríthetetlen irgalmam iránti nagy bizalomra.”

Jézus azt szeretné, hogy minden lélek – beleértve téged is – dícsérje őt és bízzon az irgalmasságában. Az irgalmasság rózsafüzérének végzéséről a 2. oldalon olvashatunk.  

Jézus azt is kérte: „Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.” 

A kép, a feltámadt Üdvözítőt ábrázolja, aki kereszthalála árán megváltott minket. A vér és a víz sugarai, megnyitott szívéből törnek elő: a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelentik, valamint az újszövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ő vére által kötött.

Az irgalmasság kultuszához az Úr ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény élet útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmet és minden más kegyelmet, amit az emberek bizalommal kérnek. Kérjünk, mert nagy irgalmasságával élő reményre teremtett újjá bennünket. (1Pt 1,3-9) És a közösségben megtapasztaljuk Jézus jelenlétét és megtartó erejét (ApCsel 2,42-47).

„Most már hiszel, Tamás,… boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek.” Jn 20,29.