Borberek falu Gyulafehérvártól
délre, Alvinc szomszédságában, a Maros nyugati partján fekszik. Mára csak a
múltja magyar. Ha arra fele utazom, felkeresem a Hunyadi újra építtette, tető
nélkül árválkodó Szent Lénárd templomot. Belépni oda csak az oldal ablakon
lehet. Halott templom. A falai állnak. Hívei nincsenek. Egy leltári tárgy a
református püspökségen.
A reformáció
kezdetén az Eucharisztia ünneplése megszűnt a templomban. Ott nem kérték maradj
velünk Uram, mert esteledik... Ott nem cselekedték meg Krisztus parancsa
szerint a szentmisét. A történelem viharaiban a magyar közösség nem tudott csak
igével megmaradni, elpusztult. A gazdátlanság miatt a szemét a
szentségtartófülke aljáig ér. Kiseprem az Eucharisztia őrzésének helyét. Barátaimnak
csak ezt mondok: Így pusztul el a nép, amely nem tudja maga között tartani
Jézust.
A húsvéti
szentháromnapot a nagycsütörtök esti szentmisével kezdjük. Testvéreim,
vizsgáljuk meg lelkiismeretünket az Eucharisztia szerzésének, az újszövetségi
papság és a szolgáló szeretet rendelésének estéjén: hogyan értékeljük Jézus
szentségi jelenlétét, megünnepeljük-e keresztáldozatát és örvendünk-e annak,
hogy a szentáldozásban magunkhoz vehetjük?
Bánjuk meg
bűneinket…
---
Testvéreim! Az Eucharisztia
szerzését, Jézus új és örök szövetségét ünnepeljük. Az apostolok az Úr Jézus
halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és
történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy
Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumát, ahogyan nekünk
adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr
annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. A Jézust
szerető lelkek felismerik Őt e szentségben, aki belülről tanít és vezet. Isten
szolgája Prohászka Ottokár idézi Bona kardinális mondását az Élet igéiben: „Quid possunt docere libri, quod Deus
praesens melior non doceat!” Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő
Isten jobban nem taníthatna. Ez a felismerés a hit ajándéka.
Kedves Testvéreim! Nézzük meg az olvasmányok alapján, hogy
Jézus miért adta és hogyan adja magát nekünk?
1. A húsvéti bárány feláldozása Jézus áldozatának előképe (Kiv 12,1-8. 11-14).
Az olvasmányok a
húsvéti vacsorára összpontosulnak. Isten, a húsvéti bárány vére által – amely
helyettesítő áldozat volt – Egyiptomban megőrizte a választott nép
elsőszülötteit és elindította népét az ígéret földje felé. Ezt a szabadítást
felidéző és közösségteremtő szertartást az Úr tiszteletére a zsidóknak minden
év húsvétján meg kellett ismételni, amely nemcsak visszatekintés volt, hanem
ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
Jézus jeruzsálemi
bevonulásakor kifejezte, hogy mint próféta néz szembe az eseményekkel, előre
látja és vállalja mindazt, ami rá vár. Az Úr nevében jön, Isten országának
kegyelmeit hozza, Ő kész engesztelést nyújtani népe és az egész világ bűneiért.
Az ószövetségi
húsvét ünnepét ezért választja az ő húsvétja megalapítására, amikor őt, az
igazi „tökéletes bárányt” áldozzák fel a világ megváltásáért. Ezzel a bűnből
való megszabadítás és a csodatétel is bekövetkezett, csak másképpen, mint ahogy
a nép azt várta.
2. Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán. Ez pedig az Eucharisztia. Szentségi módon, a kenyér és bor színében
önmagát adja apostolainak. Ez a legnagyobb csodának, Jézus keresztáldozatának
és feltámadásának valóságos elővételezése.
Szent Pál közli,
hogy kinyilatkoztatásban az Úrtól kapta az utolsó vacsora tényét. Az Egyház
megértette, hogy Jézus önmagát tette áldozati báránnyá, amikor értünk adta
életét. Aki áldozatot hoz másért, az
valamiben lemond a maga éltéről. Aki áldozatul adja magát másokért, az egészen
lemond az életéről. Jézus áldozat, és istentisztelete az ő teljes
engedelmessége és önátadása a mennyei Atyának.
Az Egyház
megértette, hogy Jézus a szentmise által bevont a maga önfeláldozásába, hogy mi
is Őt ajánljuk fel magunkért, és vele egyesülve saját magunkat, mint Jézus
testvérei az Atyának.
Amikor a szentmisét
ünnepljük, szentségi módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet és
hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét. Mennyei
Atyánk gyermekeinek tekint minket, így neki adhatjuk Jézussal egyesült magunkat.
Így a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a bűn rabságából eljutunk Isten
gyermekeinek a szabadságára.
Testvéreim!
Az áldozat az
újszövetségben az ember részéről önátadás, az Isten részéről elfogadás. Az
áldozattá válás a legteljesebb élet, a kommunió megtalálása, szeretet
partnerség Istennel, az Atyánkkal. Kosztolányit parafrazálva: „Itthon
vagyok itt e világban. S
.... otthon az égben.” Emiatt lesz
otthonunk ez a világ, amelyben istengyermekként tudunk élni.
3. A szentmisén azt kell tenni, amit Jézus tett (Jn 13,1-15). János
evangéliumában az utolsó vacsorát úgy jellemzi a másik három evangélium
ismeretében, hogy ott Jézus különlegesen kifejezte szeretetét övéi iránt. A
szeretet szentségével együtt Egyházára hagyja szeretete végrendeletét. Szent
János az emberi kapcsolatot, a lábmosást emeli ki, mert ezzel kezdődik a
Jézushoz tartozás. Ez a szentmise eleji bűnbánattartás. Innen lehet az
önátadó-befogadó partnerségbe lépni az Atyával a Szentlélek által.
A szentmisére
életünket kell elhoznunk, és mise után az életbe megyünk vissza, hogy
legközelebb gazdagabb, istengyermekségben érettebb életet hozzunk. A magunk
életét és feladatait kell vállaljuk, az Istenemberrel egyesülten. Ahogy Jézus
beletestesült földi világunkba, hogy megszenteljen, úgy mi is a szentmise megcselekvése
és az áldozás által bele-asszimilálódunk Jézus által a világba.
Jézus megbízta
tanítványait, hogy példája nyomán a szeretet tettei megmaradjanak az Egyházban
és az Oltáriszentség ünneplése az ő szeretetének szentségi jelenléte legyen a
földön, így életük teljesen azonosuljon az ő szolgáló életével. Így növekszik
Krisztus Titokzatos Teste, az Egyház és jut el egyre inkább a világ is
teljességre.
Krisztus mivel
jelen van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk,
liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus
meg értünk. Mert Krisztus velünk van, ezért van életörömünk, életgazdagságunk.
Világunk beteg, s hogy
úgy ne járjunk, mint a borberekiek, kérjük Urunkat, hogy maradjon velünk és
legyen életünk erősítője és feltámadásunk záloga.
4. Az egyházi rend, a papság szentségének rendelését is
ünnepeljük, mely által a Krisztustól apostolaira
bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idők végezetéig. A
szolgálati papság az általános papság szolgálatában áll, és minden keresztény
ember lelki épülésére és üdvösségére irányul.
A világjárvány
idején és a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus évében különös jelentősége van
nagycsütörtöknek. Ferenc szentatyánk március 8-án arra kérte a híveket: „Imádkozzunk a papjainkért is, hogy legyen
bátorságuk kilépni és elmenni a betegekhez, hogy elvigyék hozzájuk Isten szava
és az Eucharisztia erejét, és odaálljanak az egészségügyi dolgozók és az
önkéntesek mellé ebben a munkában” Ez sikerül, ha állandó hálaadó
lelkületet ápolunk magunkban az életünk folyamán kapott ajándékokért:
különösképpen a hit ajándékáért, amelynek köszönhetően a hit hirdetőjévé
válhattunk, és a papi hivatás ajándékáért, amely által Isten felszentelt országa
szolgálatára.
Testvéreim! Ma a szent
Eucharisztia misztériumát szokatlan körülmények között ünnepeljük. De tudjuk,
hogy megpróbáltatásaink között ma is útitársunk, Jézus Krisztus. Megmondta:
Veletek vagyok mindennap a világ végéig (vö. Mt 28,20), nemcsak az igéjében és
az emberekben, hanem az Eucharisztiában is. Ezért a legszentebb
imádság negyedik kérését, mint aranykeretbe a gyémántkövet úgy foglalta bele: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt
6,11).
Az élet kenyerének mondta magát, és az Eucharisztiában mindennapi
kenyerünk lett, s örökre az Egyház éltetője. Maradjon is életünk középpontja Jézus
Krisztus, „az égből alászállott élő kenyér” (Jn 6,51), aki papjaink szolgálata által
jön közénk. Az Oltáriszentségben jelen levő Jézus örök életünk záloga. Ezért örvendjuk
és legyünk boldogok, mert ma is hív lakomájára Jézus, az Isten Báránya.
Ámen.
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése