Örömeim a karanténban 1.

A kedves barátaimmal, híveimmel és a kedves olvasókkal szeretném örömeimet megosztani, amelyek a karantén első kétésfél hetében engem jó kedvre hangoltak.
Mindjárt az első az volt, hogy március 25. után mindennap tisztelendő munkatársaimmal kimentünk a Millenniumi-templom udvarára, terére 11 és 13 óra között. 
Ott ültünk vagy sétáltunk, napi imádságunkat, a zsolozsmát végeztük vagy a rózsafüzért. 

Archív felvétel

Közben jöttek a hívek, mert ez az időpont emgedélyezett, és őket meggyóntattuk és megáldoztattuk. Négyen papok délelőtt, és délután pedig ketten-hárman 16 és 17 óra között ugyanazt tettük. 
Senki sem sietett, nyugodtak voltak/voltunk. 
Nagyon sokan elvégezték a húsvéti gyónásukat és szentáldozáshoz is járultak.
Napont reggel 7 órakor, és este 7 órakor szentmisét végeztünk és közvetítettük itt a facebookon keresztül. 
Online a hívek is bekapcsolódhattak. Sok családban a szentmise közvetítés idején körbeülték a képernyőt, és úgy kapcsolódtak be a szentmisébe.

I. Az egyik családnál, ahol két kiskorú gyermek van, a szülők szóltak a gyerekeknek, hogy most megyünk a szentmisére. Így közölték velük, hogy szentmisét fognak "nézni-hallgatni".
Ekkor az 5 éves Annácska  így figyelmeztette a családot: "Hamar vegyük fel a szép ruhánkat, mert misére úgy kell menni."
Amikor telefonon közölték a történetet, elmondtam, hogy a gyermeki lélek felfogja, hogy a jó Istennel való találkozás az nem hétköznapi dolog, az Istennel való találkozásra nem lehet csak úgy pongyollásan, közönségesen megjelenni. Szép ruha és összeszedett lélek kell oda.
Fel is kell öltözni, ha "misére megyünk". 
Ekkor elmondtam Morus Szent Tamás esetét. 
Morus Tamás lordkancellár volt, a király után következő ember Angliában, aki 1535-ben megtagadta VIII. Henrik király követelte esküt - azt hogy Henrik az angol egyház feje és nem a pápa -, ezért a király a londoni Towerbe záratta Tamást. 
Tamás hű maradt Krisztus egyházához, ezért hite miatt szenvedett. A börtönben minden vasárnap felvette ünneplő ruháját a cellában is. A börtönőr meg is jegyezte: "De hiszen hiába öltözködik, mert nem látja senki." 
Erre Tamás így válaszolt: "Nem az emberek kedvéért, hanem a szent nap miatt teszem."  

1635. július 6-án elnyerte a vértanúság koronáját. Példája bátorítsa azokat, akik vasárnap vagy hétköznap nem tudnak szentmisére jönni. A maguk módján és lehetőségeket figyelembe véve tartsanak otthon ünnepet. 
Azzal köszöntem el tőlük, hogy azok tudnak így gondolkodni, akiknek tiszta a lelkük. Akik szépen beszélnek, jót tesznek, szófogadók, segítenek másoknak, naponta imádkoznak...és szeretnek misére járni.  
Ezért Annácska külön dicséretet érdemel, mert ő is tudja 5 éves létére, hogy a misére szépen fel kell öltözni, s ezt az Úr Jézusért tesszük. :-) 

A tiszta lelkű gyerekek (archív felvétel)

 
- folytatása következik -

Örömeim a karanténban 2.