Mik történnek a szavazáskor?

Egykor Athén legjelesebb férfiját, Aristidest, akit „igazságosnak” neveztek, irigyei azzal vádolták meg, hogy egyeduralkodó akar lenni, ezért tízévi számkivetésre ítélték.  Ezt az ítéletet az ún. „cserépszavazással” mondták ki. Aki Aristides kiutasítása mellett foglalt állást, az Aristides nevét felírta egy cserépdarabra, és a piacon letette egy erre kijelölt helyre.

Történt, hogy egy ember, aki közvetlenül Aristides mellett állt, mégis ellene szavazott. Írni ugyan nem tudott, ezért Aristideshez fordult, és őt kérte meg, hogy írja rá egy cserépdarabra az Aristides nevet. Aristides teljesítette kérését, de egyúttal megkérdezte: - Bántott téged valaha Aristides?

-       Nem – felelte az illető.

-       Hát akkor miért szavazol ellene?

-       Mert nem tudom elviselni, hogy őt „igazságosnak” nevezik. 

 Pascal, a híres francia matematikus és lelki író azt állapította meg: „Csak kétféle ember van: az igaz, aki azonban magát bűnösnek vallja; és a bűnös, aki pedig magát igaznak tartja.” 

A keresztény nemcsak Pascal megállapítását érti, hanem azt is, hogy az Istenhez térni nem akaró ember, mások igaz voltát sem akarja elfogadni. Ezért szavazni sem tud tisztességesen.

Isten Szolgája Márton Áron püspök búcsúlevelében óva intett: „Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.” Máskülönben figyelmeztetése válik valóra: „Kisebbségi sorsban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent. (...) mindenkinek, akinek végzettsége van, közösségi munkát is kell vállalnia, kisebb vagy nagyobb körben, politikai, társadalmi, gazdasági, népjóléti vagy egyházi téren vezetőnek kell lennie.”

Válasszuk és támogassuk azokat, akikben a legtöbb tehetség mutatkozik, akikben a feladatokra alkalmasság párosul a jellemmel, a munkakészséggel, a hivatás szeretetével és eleven közösségi tudattal. A keresztény vezető a közösség szolgálatában úgy dolgozik, mintha minden rajta múlna, hogy a világ közelebb kerüljön Istenhez. Vezetni annyi, mint másokra jó hatással lenni. Vezetőnek lenni magatartás, mert aki vezet vagy akit vezetővé tettek, annak mindennapi kötelessége tudatosítani a célt, megfogni a munka végét, és a tagokat a legkisebbtől a legnagyobbig közös cselekvésre sarkallni.