Kisboldogasszony – Isten szeret bennünket

Ma annak a születését ünnepeljük, aki Krisztus után elsőként jutott el testestül-lelkestül abba a dicsőségbe, amelyre öröktől fogva rendelve volt. Isten, amikor örök szeretetében elhatározta, hogy megteremt, egyben megdicsőülésünket is eldöntötte. Igaz, hogy szabad akaratot adott, amivel könnyelműen meghiúsíthatjuk Isten ránk vonatkozó örök tervét, de ha közreműködünk vele, akkor egy csodálatos élet kibontakozásának leszünk a részesei. Ma Szűz Mária életében a kegyelem és szabad akarat együttes csodáját szemléljük. Isten nem hivatal, hogy mindenkinek egyformán osszon életet, képességet és feladatot. Urunk személyes valaki, aki kivételez.

1. Isten mindenkivel kivételez (Mik 5,2-5a). Bárkit teremt meg, úgy gondol rá öröktől fogva, mint egyetlen, a történelemben egyszeri, soha meg nem ismétlődő valakire, akivel ő személyes viszonyt akar. Olyan dolgokat bíz rá, amit csak ő végezhet el, az ő személyére, testére és lelkére szabva.

Istenünknek „egyetlen” gyermeke vagyunk valamennyien, akiket személyesen szeret. A szülők szeretete nem halványul el és nem lesz gyengébb azzal, ha három vagy több gyermeket vállalnak és nem egyet. Isten, akitől minden életgazdagság és feladat származik, a szülőknél is tökéletsebben szeret.

2. Boldog, aki a maga életkereteiben felismeri a küldetést, a szent élethívatást, a nagy lehetőséget (Mt 1,1-16. 18-23). Szűz Máriát boldognak mondjuk, mert felismerte élethivatását abban a történelemben, amelyet a bűn, az emberi gonoszság olyan sok folttal eléktelenített. Boldognak mondjuk azért is, mert benne szemléljük, hogy a megváltás ereje hatékony lehet a földi emberben.

A boldog szavunk régi jelentése ’gazdag’, ’erős’.

Miben volt gazdag Mária?

Isten ajándékaiban, ahogy azt Gábor angyal kifejezte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr van te veled.” Aki élethívatását, küldetését teljesítve Istenben gazdagodik, az boldog.

Sok település, város van a világon, köztük csak az egyik Betlehem. Ez az efratai kisváros nagy lett, mert benne megszületett az Úr.

Bármilyen kicsi egy ember, akárhol élhet, sorsa lehet mostoha, mégis naggyá lesz, ha megszületik benne Jézus. Az a Jézus, akinek gazdagsága, jósága kimeríthetetlen, akit számtalan módon lehet megközelíteni.

3. Isten minden embert üdvözíteni akar. Eleve elrendelte, hogy gyermekei legyünk, Fiának képmását öltsük magunkra (Róm 8,28-30). Az üdvösségtörténetben Isten terve valósult meg. Az Isten gyermeke igazán, aki hasonlóan fogja fel a maga életét, mint Jézus és Mária.

Megváltónk és édesanyja, nem mások életével, mások feladatával és mások sorsával volt elfoglalva, hanem személyes küldetésüket akarták beteljesíteni, a számukra kijelölt életben (Betlehemben – szegénységben, Egyiptomban – idegenségben, Názáretben – munkában).

Szűz Mária az üdvtörténetben különleges előrerendelést kapott, s a Krisztushoz való hasonlóságot is ő valósította meg legjobban. A hivatás és annak beteljesítése tette Kisboldogasszonyt (az újszülött Máriát) Nagyboldogasszonnyá (mennyben megdicsőültté). Mária sem látta mindig tisztán, hogy életében mi miért történik, s miért váltogatja magát sorban öröm és fájdalom. De ezeken gondolkozva, „szívébe zárta” az isteni szót, az Atya akaratát fürkészte. Nem mindig értette a Gondviselést, mégis a rábízott feladatot vállalta, és amire cselekednie kellett, tudta mit kell tennie. Szüntelenül beállt Isten akaratának sodrásába, s a megtétel után, olyan boldogság részese lett, amit csak az ő személyére szabott az Isten. Így lett Szűz Mária, Boldogasszony.

Az istengyermekséget megkaptuk a keresztségben, feladatunk ma is kötelez, hogy Krisztus tanítását életté váltsuk, és a föltámadásban majd az ő dicsőségét is magunkra öltsük.  Amit az üdvtörténet mai szeletében láttunk, az Isten hívása és Mária élet-válasza erre a hívásra. Ha Isten hívására Mária gyermekeiként hallgatunk és válaszolunk, akkor nyugodtan járhatunk „a halál sötét völgyéből” az égi magasságok felé, ahol az istengyermekség minden örömét és gazdagságát kiteljesíti Krisztus az Atyánál, a bennünk lakó Szentlélek által. Ámen.