Kedves Szülők, Keresztszülők és Hívek!
Kedves Elsőáldozók! Négy éve már, hogy jó szüleitek beirattak valamelyik iskolába. Azóta fokozatosan tanultok, ismeretekben gazdagodtok, testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg is fejlődtök. Az iskolába járással a vallásórán tanultakkal lelki növekedésben vagytok. Egy éve pedig rendszeresen bekapcsolódtatok a plébániai hitoktatásba és az egyházközségi életbe.
Kedves Gyerekek! Nagyon sokat fejlődtetek, mert meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a szépet a rúttól, a szentet a bűntől. Ebben nagy segítséget jelentett az ószövetségi és az újszövetségi Szentírás, Isten nekünk szánt gazdag üzenete.
Tudjátok, hogy mennyei Atyánk Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozatával és a Szentlélek elküldésével új szövetséget kötött az emberiséggel. Ezt a szövetséget Jézus Krisztus készítette elő azzal, hogy tanítványokat, apostolokat választott, és őket 3 éven át tanította, tanítását tetteivel igazolta. Szűkség volt erre a tanításra, mert a tanítványok is csak emberi távlatokban gondolkodtak.
Kedves Elsőáldozók!
1. Gondolkodjunk Isten távlatában. Az emberi távlat általában a fogantatástól a születésen át a halálig terjed. A mai olvasmányban, Izaiás próféta (Kr. e. 6. sz.) a fogságban sínylődő népet arra inti, hogy keressék Istent, amíg megtalálják, hívják segítségül, amíg közel van, mert bőkezű a megbocsátásban. (Iz 55,6-9) Hiszen Isten gondolatai felül múlják a mi gondolatainkat, és Isten útjai nem a mi útjaink. Az ég és a föld távolságával azt mondja Isten, hogy Ő végtelenül jó, és tervei, akarata pedig üdvösségünkre van.
Amikor Jézus a Genezáreti tó mellett tanított az emberek sokasága hallgatta. A tanítványok szóltak Jézusnak, hogy későre jár, bocsásd el a népet. Jézus ekkor azt mondta: Ti adjatok nekik enni! A tanítványok megdöbbentek: De honnan veszünk annyi élelmet. Ismerjük a történetet. Jézus megsokasította a kenyereet és halat. Mind jól laktak...
Másnap az emberek valóban Jézust keresték, és Ő az örök élet kenyerét és italát ígérte nekik a veszendő étel helyett. Ezt pedig az emberek nem értették meg. Még a tanítványok is meglepődtek... de tudták, hogy Jézus igazat mond. Az utolsó vacsorán értették meg, hogy Jézus az Oltáriszentségben adja magát nekünk.
Jézus húsvéti misztériumával, vagyis halálával és feltámadásával új és örök szövetséget kötött. Ezt az újszövetséget elővételezve ünnepelte apostolaival az utolsó vacsorán, amikor Jézus kezébe vette a kenyeret és a kelyhet borral, és elmondta fölöttük teremtő isteni szavait... és odaadta nekik: vegyétek és egyétek, vegyétek és igyatok belőle. Ekkor apostolai megértették, hogy szentségi módon adja magát nekünk Jézus. Azóta ezt ünnepeljük minden szentmisében.
Az igazi ünneplés majd a mennyben lesz teljes. Ezt az Úr Jézus a királyi menyegzőről szóló példabeszédben mondta. Mert mennyei Atyánk a maga boldog életében akar részesíteni minket. Nekünk pedig erre fel kell készülnünk a földi életben, hogy mihelyt hazahív bennünket, akkor örökre tagjai lehessünk Isten mennyei országának. A szentmisén való részvételenünk is annak a jele, hogy a mennyei lakomán részt akarunk venni. Ezért aki szereti Jézust, az úgy tervezi meg minden hétvégi programját, hogy részt tudjon venni a vasárnapi szentmisén.
Kedves Elsőáldozók!
2. Isten a helyesen leélt földi életért örök életet ad. A mai evangéliumi szakaszunk a mennyek országáról szól. (Mt 20,1-16a) Jézus rámutat, hogy a gazdag Isten a maga boldog életébe akar bevezetni. De oda az út a földi életen át vezet. Mindennapi munkánkért, földi életünkért Istentől kapunk jutalmat, örök életet. Ez az élet, az üdvösség, boldog együttlét a Szentháromság egy Istennel, angyalaival és szentjeivel. Ő mennyei életet is ad mindenkinek, függetlenül attól, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb életet élt a földön.
Jézus e történetben azt mondja, hogy mennei Atyánk nem az emberi igazságosság elvére épít, főként nem az emberi irigységre, hanem a maga nagylelkűségére. Az emberi igazságosság elve, hogy mindenkinek annyit adjunk, amennyi neki jár érdemei szerint. Isten pedig érdemeink felett szeret, nem napszámot ad, nem földi dolgokat, hanem önmagát, szeretetét. Ezért mindenkit kivétel nélkül meghívországába.
Kedves Elsőáldozók! Sokan vagyunk, akiket kisgyermekkorukban megkereszteltek. Jézus hívását követve szolgálunk Istennek, amikor szeretjük embertársainkat és teljesítjük mindennapi kötelességeinket. Jó nekünk, hogy tudjuk: mennyei Atyánk szeret minket, földi életünk után hazavár a mennyországba. Nem kell a jövőnkért aggódnunk, mert tudjuk, hogy Isten szeret és befogad örök országába.
Vannak azonban olyanok is, akik alig hallottak valamit Jézusról. Vannak olyanok, akik hiába hallottak Jézusról, mert nem követik. Egyszer aztán történik valami életükben. Rádöbbennek arra, hogy milyen nagy öröm, hogy Isten bűneik ellenére is szereti őket, és meghívja országába. Ezek a megtérő emberek. Vannak köztük fiatalok, felnőttek és idősek... Életútjuk hasonlít a Maros és az Olt legendájához... A két folyó más-más irányba indul el, végül a Maros is bizonyos fordulatok után találkozik az Olttal a Dunánál és együtt eljutnak a tengerig.
Jézus a mennyek országáról szólva tanítja, hogy mindenki munkája végeztével, földi élete végén Istentől megkapja jutalmul az örök élet. Ez az üdvösség. Isten ezt kínálja fel mindenkinek, és meg fogja adni függetlenül attól, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb ideig él a földön.
3. Keresztségünk óta biztonságban érezzük magunkat, mert Jézus elvezet a mennyországba.
Kedves Hívek! Kedves Elsőáldozók!
Gondoljuk meg: Kinek jobb? – annak, aki egésznap dolgozik és tudja, hogy biztos keresete van, biztos a családja megélhetése... – vagy annak, aki egész nap munka nélkül vár és aggódik, szorong, hogy lesz-e keresete?
Kinek jobb? – annak, aki gyermekkorától kezdve követi Jézust, és tudja, biztos a reménye: földi élet után eljut az örök életre... – vagy annak, aki nem tud Jézusról, s nem tudja mi lesz vele, ha meghal, s csak később, esetleg élete végén lesz Jézus követője?
Örüljünk, hogy megismerhettük Jézust és követhetjük! Tudjuk, hogy ő szeret minket, és elvezet az örök életre. Tőle semmi sem szakíthat el. Ezért Szent Pállal mondhatjuk: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil 1,20a-24. 27a)
Kedves Elsőáldozók! A tegnap kiengesztelődtetek Istennel a szentgyónásban, megbocsátotta bűneiteket, ma viszont a szentáldozásban találkoztok és közösségben lesztek Vele. Ezentúl már rendszeresen gyónhattok, és úgy vehettek részt a szentmisén, hogy egyesülhettek Jézussal. Szeretjük Jézust, ezért jövünk szentmisére. Ám ahhoz, hogy még jobban szerethessük őt, még jobban kell megismernünk. Ezért jöjjetek ezután is hitoktatásra és szentmisére. Ámen.
Ágápé:
A csoportkép átvehető a plébánián.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése