A tapasztalat fölött áll a hit

Fra Angelico: Krisztus feltámadása, 1440–42, Firenze

A szinoptikus evangéliumok az apostoloknak szóló megjelenést csak általánosságban jellemzik. Céloznak arra, hogy Jézus testi valóságában megjelent, szemükre vetette, hogy olyan nehezen hiszik el feltámadását, de a részletekre nem térnek ki. Az Egyház küldetését hangsúlyozzák, hogy Jézus az egész világra küldi és biztosítja apostolait a saját jelenlétéről és a karizmatikus erők kiáradásáról. Az Egyház küldetése és ereje a húsvéti eseményekből ered, hogy hirdessék a megtérést és a bűnök bocsánatát az egész világon.

Szent János őrizte meg azokat a megható jeleneteket, amelyekben a feltámadt Jézus szeretettel és közvetlenséggel kezelte tanítványait, mint előbb.  Az apostolok meggyőződtek arról, hogy a Feltámadott teljességgel azonos azzal a Jézussal, aki három éven át tanított, akit halálra ítéltek, megkínoztak és keresztre feszítettek. (Jn 20,19-31) A feltámadt Jézus is szándékosan érezteti, hogy ő ugyanaz, aki halála előtt velük volt és most megdicsőülten is velük van. Azonosító jelként kezét és lábát, valamint oldalán a szívsebet mutatja dicsőséges testén, sőt felszólítja, hogy érintsék meg. Ezek már nem fájó sebek, csak a kínszenvedés emléke és jutalma. Túl ezen a személyazonossági igazoláson, Jézus kinyilatkoztatja, hogy testestül-lelkestül van jövőnk. Halálunk után nem csupán a lélek él tovább, hanem testünkre is az örök dicsőség vár a feltámadáskor. Ez hitünk alapja.

Szent János kiemeli, hogy az Egyházban a Krisztusban való hit és a kiengesztelődés intézménye szorosan összetartozik. Húsvétvasárnap este, amikor Jézus megjelent a zárt ajtók mögött, Egyházának a békességet, a megbocsátást, Isten irgalmát hozta el. Köszöntötte, majd rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”. Ez az Egyház természetfeletti hatalma, mely a zárt ajtók mögött is érvényesül. Az Egyház az Istennel való kiengesztelődés intézménye lesz, s ezen keresztül tagjai között a szeretetet és békét szolgálja. A megbocsátó hatalom Istentől van, az apostolok és utódaik Jézus helyette adják a megtérőnek a feloldozást. Amit három személy kell elintézzen, azt kettő nem teheti hitelesen. Az egyesek által hangoztatott én és az Isten kapcsolat, csak a lelkiismeret vizsgálathoz jó. A feloldozáshoz szükséges a rendelőintézet, amely az Egyházban van. Az Egyház az Istennel való kiengesztelődés intézménye és ezt gyakorolja az elszakadt keresztények és mások felé is.     

Az apostolok hitre jutottak, miután Jézus megmutatta nekik a kezén és oldalán a keresztre feszítés sebeit. Amikor Tamás megérkezett az utolsó vacsora termébe, társai így fogadták: „Láttuk az Urat!” Tamás szívének ajtaja még nyitva a hit előtt, de személyes tapasztalatot kívánt. Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus. Köszönt és Tamáshoz fordult, hogy válaszoljon kételyére. Jézus a saját félfelén szólítja meg a kételkedőt. Kezét és oldalát mutatja. A találkozás és megtapasztalás felébreszti Tamásban az alvó hitet és fönséges vallomásba csap át: „Én Uram, én Istenem!” 

Michelangelo Merisi da Caravaggio: Hitetlen Tamás
1599, Olaj, vászon, 107x146 cm

A kompozíció középpontjában Jézus és a három apostol feje látható. Tekintetük egy pontra irányul, az apostolok a homlokát ráncoló Tamást figyelik, amint Krisztus oldalába mélyeszti ujját. Az esemény borzongatóan realista részleteit kiemeli az éles megvilágítás és a sötét árnyékok. A háttér eltűnik a sötétben. Caravaggio minden idealizálást elutasított, életteli alakokkal érzékelteti mondanivalóját.

Íme ezt teszi Isten kegyelme a kereső-kételkedő emberrel. Tamás és apostol társai együtt örvendeznek és indulnak, hogy tanúságot tegyenek Jézus feltámadásáról, találkozásukról és személyes hitükről.

A feltámadt Jézus az utókorhoz is szól: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Az apostoli egyház szóbeli és írott tanúsága alapján éppúgy ésszerű hinni, mint a megjelenések alapján. A megjelenés az apostolokat sem kötelezte hitre, hanem ésszerűvé tette a hitet. 

A Péterre épített egyház Húsvét óta bírja Krisztus Lelkét, aki élteti és megvilágítja az Írások értelmét, és feltárja a ránk váró örökkévalóság titkát is. A hitben mi is az apostolok bizonyosságát szerezhetjük meg, és ugyanaz az öröm tölthet el minket, mint őket.