Jézus ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe

Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lk 19,28-40)

– Virágvasárnap a nagyhét első napja. A nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig tart. Napjai: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Virágvasárnap elnevezései változatosak. Leggyakoribb neve Dominica palmarum (lat.), a pálmaágak vasárnapja, ami az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Azokon a területekeken, ahol nincs pálmafa, használatos a virágvasárnap név, mely zöldellő vagy virágzó, a Kárpát-medencében a legkorábban virágzó fűzfaágakra, pimpóra, barkára, barkaszentelésre utal. – Virágvasárnap liturgiájának sajátossága a barkaszentelés, a virágvasárnapi körmenet és evangéliumként a passió.

– A szentelt barkához fűződő néphagyomány Európa szerte egységes és napjainkban is eleven. A katolikusokon kívül a protestáns lakosság is kedveli. A magyar nyelvterületen ismert alkalmazási módjai a következők: az eresz alá, a szentképek mögé tűzött pimpóval védik a házat a villámcsapástól. Viharban vagy jégeső idején védekezésül gyakran a tűzre vetnek néhány szem szentelt pimpót. Ilyenkor a pimpót a szentelt gyertya lángjánál gyújtották meg, és imádkoztak mellette. Jégverés ellen még ki szokták tűzni a házikertek sarkaiba. Az ember és beteg jószág gyógyításához kedvelt gyógyszernek tartották a szentelt barka füstjét. Még előfordul, hogy a boldogasszony ágyába (az újszülött gyermek édesanyjának ágya) tett szentelt barkával védik az anyát és gyermekét a rontástól. Még számos vidékén él az a szokás, hogy a virágvasárnapi szentelés után a temetőbe is visznek a barkából, s ott a sírokra tűzik. Van ahol a halott koporsójába is tesznek. A barkaágakat rendszerint egy évig őrzik, majd elégetik, és a hamut a hamvazószerdai hamuhoz keverik.

– A húsvéti szent háromnap az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvétja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője húsvétvasárnap esti dicsérete (vecsernyéje). – A húsvéti szent háromnap húsvét egyetlen eseményének hármas napja; nem előkészület a húsvétra, hanem maga a húsvéti ünneplés. Nagycsütörtök az Úr szent vacsorájának emlékezete és szenvedésének kezdete; nagypéntek Jézus kínszenvedése és halála; nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása. Ez az ünneplés tetőfoka, mely húsvét vigíliájával kezdődik és magában foglalja húsvétvasárnapnak mint az „ünnepek ünnepének” liturgiáját is.