Sarokba Szorított Szent álma a királyi apródról

Dénes Dávid (1924-2001), aki (1957-64 között börtönt viselt) 1966-tól 1980-ig Imecsfalva plébánosa, ő temette Székely nénit, akit jól megdicsért, mert Székely néni ismerte védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet életét és példáját követte. Ezután felszólította a végtisztességre összegyűlteket, hogy ismerjék meg szentjeink életét, nemcsak egy-kettőét, hanem sokét. "Mert vannak felkapott szentek, mint például szent Antal, és vannak sarokba szorított szentek, mint például Bosco Szent János. Ezt ti nem ismeritek, csak én!"
Hát, most ismerkedjünk meg azzal, hogyan figyelmeztette a "sarokba szorított szent" II. Viktor Emanuelt.

Prófétai lelkének különös megnyilvánulása volt a királynak küldött figyelmeztetése.

II. Viktor Emmánuel (1820-1878) Piemont, Savoya hercege, 1849–1861-ig az utolsó szárd-piemonti király, majd 1961-től haláláig az egyesített Olasz Királyság első uralkodója kinevezte 1852-ben Camillo Bensót, Cavour grófját a Szárd-Piemonti Királyság miniszterelnökének. A makacs és gátlástalan Cavournak döntő szerepe lett abban, hogy Itáliát a szárd–piemonti király vezetése és koronája alatt valósítsák meg. Mivel a háborúhoz pénz kell, ezért a szerzetesek vagyonát látta e célra a legalkalmasabbnak. A király hosszasan készült arra, hogy eltörli a szerzetesrendeket.

Don Bosco álmában látott egy királyi apródot, aki gyászt hirdetett a királyi család számára. Ismételten írt a királynak, és figyelmeztette, hogy bajt hoz a saját fejére, ha a rendeket bántalmazza. Ennek ellenére a király 1855. május 29-én aláírta az eltörlő rendeletet, s ezzel harmincöt szerzetesrendet szüntetett meg Piemontban.

Utána négy hónap leforgása alatt meghalt az anyja, a nagybátyja, a felesége, a 32 éves Mária Adelheid királyné és kisfia Vittorio Emanuele, Genova grófja.