Látjuk csillagát napkeltével?

Az ég csillagait szeretjük szemlélni. Sőt korunk embere szeret egyrészt csillagokat állítani szürkének látszó világunkba, másrészt szeretne felszállni a történelmi nagyságok csillagösvényére. Ha elcsendesedünk és lelkünk mélyére nézünk, akkor elmondhatjuk, hogy köztünk is vannak csillagok. Most nem azon tűnő csillagokra gondolok, akiket a mozi vásznon, a tv képernyőjén vagy a színpadon lehet látni, hanem azokra, akik a napkeleti bölcsek  útját, lelkületét hordozzák szívükben.

1926-ban vezették be a világmisszió megünneplését az Egyházban. A Hitterjesztés Művének kezdeményezésére október lett a világmisszió hónapja. A hónap utolsó előtti vasárnapja pedig Boldog II. János Pál pápa rendeletére a világmisszió vasárnapja.

1926-ban történt, hogy egy párizsi, szegény, vak asszony 27 frankot adott missziói célokra. Midőn emiatt ismerősei megfedték, hogy anyagi erején felül adakozott, azt mondta: “Nem adtam sokat. Vak vagyok, olajra nincs szükségem. Hasonló szegény társaimat megkérdeztem, hogy mennyit adnak ki egy év alatt olajra, s azt mondták, hogy 27 frankot. Én tehát e 27 frankot a pogányoknak adtam világosságképpen.”

**

“Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat” – mondták a napkeleti bölcsek (Mt 2,2). A párizsi szegény, vak asszony lelkülete ma is csillagként irányít.
Fényét látod-e napkeltével?