Egy gót
császári parancsnokot 390-ben meggyilkoltak Tesszalonikában, s ennek megtorlásaként Nagy Theodosius (347-395) hétezer embert
gyilkoltatott le az amphiteatrumban. Amikor a szörnyű hír megérkezett Milánóba, Szent Ambrus (339-397) püspök
kiközösítette a császárt, és fölszólította, hogy nyilvánosan tartson
bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, megjelent
a templomban, hogy részt vegyen a misén. Ambrus elébe ment a templom előcsarnokáig és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván:
,,Úgy
látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert
magas állásod meggátol a belátásban... Merészelnéd imára kulcsolni a
kezedet, amikor emberi vér csöpög róla? Menj csak, és vesd alá magadat
a kiközösítésnek!''
Amikor a császár azzal védekezett, hogy Dávid is
vétkezett, a püspök így felelt neki:
,,Ha már a bűnös királyt
utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!''
A császár sírt dühében, és
bosszúsan elment. 390 karácsonyán azonban Theodosius vezeklő
ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és
az Egyházba való visszafogadást.

441-ben a hunok Attila és fivére Bleda (Buda) vezetésével veszélyes szomszédság tört a Balkán-félszigetre. Elfoglalták Moesiát, Illyricumot, Thráciát, és lerombolták Szirmium, Szófia és Belgrád városát. A császár 447-ben kénytelen volt évente 2100 fontnyi aranyat fizetni Attilának a békeszerződés fejében. A Keletrómai Birodalom a Balkánon elnéptelenedett. II. Theodosiust különössé az tette, hogy megbántói közül egyet sem büntetett halállal.
Mivel azonban tettét nem hagyták
szó nélkül, így szólt:
"Bár a holtakat is életre hozhatnám."
"Bár a holtakat is életre hozhatnám."
**
Szent Pál intése nagyon időszerű: "Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!" (Gal 5,14-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése