Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét
ünnepeljük, ami abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki
a végtelen szeretet eszközévé tett „emberi szívvel” szerette a világot.
Istenszolgája
II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének
Világnapjává tette. A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük
magunkra.
Az életszentség Istenhez való hasonlóság Jézus Krisztus követésében,
ezért nekünk az ő belső életét kell magunkra öltenünk. S ezt jelenti Jézus
Szívének tisztelete. A régiek tudták, hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt
szíve őt magát jelenti – ”belülről”. A Jézus Szíve-tisztelet sürgeti, hogy akarjak
„a pap és Jó Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével összhangban élni;
azzal a szeretettel, mellyel Ő szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az
embereket egészen addig, hogy életét adja értük” (PDV).
A júniusi Jézus
Szíve-ájtatosság imádkozása is segít bennünket, hogy Jézus benső világába,
lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és hozzá való
viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Ő hozzá segít
bennünket, hogy társadalmunk erkölcsileg megújuljon.
Jézus Szíve, azt az emberi
'szívet' jelenti, amely az ember erkölcsi
életének forrását, a szeretet székhelyét jelöli.
Szükségünk van rá, mert semmi sem rendezettebb, mint az, amit a Szeretet rendez
el, és semmi sem szabadabb, mint amit a Szeretet köt össze.
Egyházi énekünkkel kérjük:
Jézus Szíve, szűz
Anyának
Drága szép virága;
Az ő szíve alatt támadt
Lelkünk boldogsága.
Jézus
Szíve s Máriáé
Hajoljatok össze,
Szíveinket, ha szétválnak,
Ti fűzzétek
össze.”
A Nemzeti Összetartozás napjára mi mást kívánhatnék, mint a pünkösdi Lélek
kiáradását nemzetünkre azért, hogy mindenki még igazabban, még jobban és még
szebben akarja nemzetünk egységet.
Június 4. A Nemzeti
Összetartozás Napja
1920. június 4-én egész
Magyarországon gyászoltak az emberek. Az iskolákban és a hivatalokban szünetet
rendeltek el, az újságok gyászkeretben jelentek meg, a zászlókat félárbocra
eresztették. De. 10 órakor, mielőtt az ünnepi istentisztelet
megkezdődött volna, megkondult a főváros összes harangja, megálltak a
villamosok és öt percre a vonatok is az egész országban. Budapesten
fekete szalaggal vagy zöld gallyas jelvénnyel a kabátjukon az emberek már a
kora reggeli óráktól gyülekeztek a Hősök terén. A tömeg csak a Himnuszt
énekelte. Innen sokan a Bazilika felé vették útjukat, ahol a program szerint 10
órakor Páter Zadravecz, a Nemzeti Hadsereg tábori püspöke prédikált. Az
istentisztelet után, 11 óra 5 perckor
összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott.
Beszéde végén az elszakított
országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell,
de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden
szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban
egyesülhessünk velük. És amikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz
szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle
erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” A képviselők felállva és
tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó
nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. Délután 4 óra 30 perckor a
magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis
Trianon épületében és elsőnek távozott.
Az első hivatalos elszakítás 20 évig
tartott.
A második 1947óta tart, de a határok
már átjárhatók.
A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV.
törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni
tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává
nyilvánította.
A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. A lármafák égnek,
maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel küzdjünk jogainkért.
Vegyünk részt június 5-én az erdélyi választásokon!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése