Krisztussal a keresztet: A tinédzser lelki vívódása

2016. 06. 15.

A tinédzser lelki vívódása

Jó átgondolni Urunk felhívását: „Aki utánam akar jönni vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen engem.” (Lk 9,24) Érdemes szót ejteni azokról a szorongásokról és gyötrődésekről, melyek a tudatos és komoly Krisztus követéssel járnak együtt. Vívódások, lelki gyötrelmek ezek, melyek mindenkinek kijutnak. A keresztény ember kínja éppen saját gyengeségének a felismerése és átélése. Az egészséges lélek ezzel a szorongásával is szelíd és alázatos szívű Mesteréhez siet (vö. Mt 11,29).

Talán ez a keserű megtapasztalás viszi egészen közel Istenhez és arra készteti, hogy minden bizodalmát beléje helyezze, hogy teljesen elveszítse önmagát és tehetetlenségével együtt egészen Istennek ajándékozza önmagát.

Vakáció kezdődik és nem felesleges kitérni az alakuló, érő kamasz ember lelki háborgásaira, a felnőtté válás kritikus pillanataira. Közismert, átéltük valamennyien, hogy a felnőtté válás küszöbén milyen viharok dúlnak sokszor kamasz lelkekben. Jó ezt nékünk felnőtteknek tudatosítani és helyes, ha a tinédzser is tudja, hogy ez egy természetes folyamat, belső háborgás, mely hihetetlen feszüléseket tud produkálni, de végül is csillapodik, elcsitul a vihar és kilép a porondra az öntudatos, a maga útjára lépő ember, aki legalábbis nagy vonalakban ismeri értékeit, tudja helyét a világban, látja a célt, a feladatot és vállalja azt.

Az alakuló ember még az érés folyamatában áll. A növekedés és erősödés a fejlődésnek csak egyik tényezője. A belső ember is növekszik. Ez annyit jelent, hogy a szenvedélyek, az indulatok is hallatják hangjukat és egyre jobban erőre kapnak. Másrészt a személyiség kialakulása is most van folyamatban. A helyesen látó, mindent marokra fogó, és mindent a helyére rakó én még nem alakult ki egészen. Pláne még nem rendelkezik azzal a tapasztalattal és azokkal az ismeretekkel, amelyek ezekben a benső lelki zavarokban eligazítanák. Maga is meglepődik sokszor, bensejében fellépő új áramlásokon. Meg kell érteni, ha a kamasz ember szélsőségesebb, hevesebb. Benső lelkivilágának egyensúlyát még nem tudja biztosítani.

Még fokozottabb konfliktus forrása az izmosodó én, az önállóságra ébredő én első találkozása a valósággal, a világgal. Kínok és lelki gyötrelmek kísérik a valósággal való első találkozást. Ebben a belső feszültségben lesz az én önálló, független, szabad személyiség. Felméri helyét a világban, tudatosítja, hogyan viszonyulnak hozzá az emberek és a dolgok. Nem egy kamasz ember ilyenkor elgyámoltalanodik, vagy pedig éppen ellenkezőleg túlzott öntudat duzzasztja. A konfliktus hosszú és gyötrelmes, ilyenkor kell felmérni értékeit, jó és rossz tulajdonságait, képességeit. Ilyenkor kell megtalálnia a feladatot, a célt. Ennek a folyamatnak velejárója az is, hogy az ember ráébred magányára. Ilyenkor veszi észre, hogy különálló személy. Egyszeri és hogy végső elemzésben születésénél fogva magányosan áll a lét nagy óceánjában. Körötte millió világok forognak. Emberek tülekednek, rohannak. És ő áll egyedül, magánosan a létben. Ez az a fejlődési szakasz, amikor nagyon nagy szükség van barátokra. Olyanokra, akik egyenrangú társuknak tekintik, akik elismerik benne a független, szabad egyéniséget és nem manipulálják, nem kényszerítik. Sajnos éppen ez a magányosságtudat és a feltámadó szenvedélyek olykor ferde vágányra sodorják. Keres kapcsolatokat, csak azért, hogy magányát feloldja, és hogy a saját lábára álljon a világban. De ezek a kapcsolatok nem valódiak, nem igaziak, nem képesek megtartani, nem adnak neki tartást és inkább jellemének kárára válnak. Eredményezhetik azt, hogy sohasem tud beleilleszkedni a közösségbe és nem veszi észre sohasem, hogy hogy neki is helye van a nap alatt, megvan a feladata, a dolga, van aki számít rá, és van akire hagyatkozhat.

A tinédzser lelki vívódásai valódi kínok és igazi gyötrelmek. Egyértelműen igazolják, hogy az igazi értékek jelen esetben az ép, független, szabad, öntudatos egyéniség, a szenvedés kohójában születik.

Ezért imádkozott Jézus így: „Atyám, nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól (...) Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.” (Jn 17,15-17)

Krisztussal a keresztet: A barátság próbaköve