Isten szolgája Márton Áron püspök egykori hűséges ápolója, a Szociális Testvérek Társaságának idén gyémántfogadalmas szerzetesnője, Kacsó Júlia szociális testvér életének 87. évében, június 7-én hunyt el. Temetése Marosvásárhelyen lesz június 10-én.
Kacsó Júlia testvér 1930. február 12-én született a Maros megyei Nyárádselyén. 1948-ban lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. 1956-ban tette első fogadalmát, és 1960-ban az örök fogadalmat. Hivatásos ápoló volt a világban. A Hargita megyei Salamás községben évekig ellátta a védőnői feladatokat, családokat látogatott. Az 1970-es évek elején visszakerült a kolozsvári klinikára mint ápolónő.
Amint Márton Áron püspök egészségi állapota megrendült, a Szociális Testvérek Társaságának akkori elöljárójától, Auguszta testvértől egy megbízható és szakképzett ápolónőt kért segítségül, és Júlia testvérben ezt meg is kapta. 1972. szeptember 1-jétől Júlia testvér lelkiismeretesen szolgálta a főpásztort, egészen annak haláláig, 1980. szeptember 29-ig. Márton Áron temetése után még néhány hónapig a püspöki konyhán maradt, majd visszatért a kolozsvári klinikára, és ott dolgozott nyugdíjazásáig.
Júlia testvér ezt követően is áldozatos életet élt, ott segített, ahol szükség volt rá. A „Legyen nekem a te igéd szerint” mottó szerint élte hivatását. Önzetlen szeretettel szolgálta a Szociális Testvérek Társaságát, különösen a beteg és idős testvéreket, családját, embertársait. Életével, magatartásával példát mutatott másoknak. Nyugdíjasként visszaköltözött Marosvásárhelyre az édesanyja lakásába, és ott is sokszor besegített a klinikán, ügyeletet vállalt, amikor az alkalmazottak együtt szerettek volna ünnepelni a családjukkal, például karácsonykor vagy újévkor.
Kedves imája volt Prohászka Ottokár püspök fohásza:
„Amíg szívem verése meg nem áll,
Naponta kérlek oltárodnál,
Uram, ki fény vagy s a fényt szereted,
Eszemnek, szememnek, hitemnek fényét el ne vedd.”
Forrás, fotó és videó: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése