Köztetek áll...

1958-ban, amikor a „világ plébánosát” – Szent XXIII. Jánost, pápává választották, első útja a római San Angelo börtönbe vezetett, ahol a rabok legnagyobb csodálatára ezt mondta nekik: „Tudom, hogy ti nem jöhettek hozzám, hogy lássatok engem, azért jöttem el hozzátok, hogy elmondjam nektek személyesen: szeretlek titeket, úgy ahogy vagytok.” Hát ez a karácsony! Ilyen egyszerű. Isten eljött hozzánk, mert tudja mi képtelenek vagyunk őt elérni. Eljött hozzánk, hogy elmondja nekünk: szeretlek titeket, úgy ahogy vagytok!

Advent 3. vasárnapja a magunkra és Istenre találás ideje, az örömé. Szentmisénk kezdőéneke így szól: „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van.” (Fil 4,4-5) Népénekünk is örömre hív: „Örvendezzünk, jertek, áhítatos lelkek/ Istenünk oltáránál!/ Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk: Mi Urunk, mireánk vár.”

Örömre születtünk, legyünk örvendező lelkek. Van okunk, amiért örüljünk, még ha a földet néha „siralomvölgynek” látjuk is, mert „még nyílnak a völgyben” nemcsak a kerti virágok...

Igaz, hogy ez a világ sérült, mégis a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör c. színdarabjában hirdeti a tiszta szeretet erejét az önzéssel, erőszakkal szemben, bár ezzel egyidejűleg nem titkolja azt sem, hogy igaz embernek lenni olykor egyet jelent a rögösebb út választásával. A darab ezzel az énekkel zárul:

„Hogy minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle,
A gyermek az anya-szívűeké, hogy fölnevelődjön,
A kocsi a derék kocsisoké, hogy sebesen szaladjon,
S a völgy azoké, akik öntözik, hogy gyümölcsöt teremjen.”

Ez azért lehetséges, mert földünkre jött az Isten Fia, aki mindenkit a szívére ölelt. A szeretetlenségre szeretetet, széthúzásra egyetértést, a sírásra örömet, a bűnre kegyelmet, a halálra feltámadást hozott. Az öröm birtokosai vagyunk, ha látjuk a gyerekek kedvességét, a virágok szépségét, a megszentelő kegyelem csodáját. Azóta sem a bajok, sem a különféle gondok nem akadályai az igazi örömnek (Gal 5,22), amely felülről való, a Megváltó hozza az igazi boldogságot (Iz 61,1-2a. 10), hogy magunkra találjunk. 

Keresztelő János, aki találkozott Krisztussal, az mert lenni, akinek Isten teremtette: egyszeri, megismételhetetlen, szerető és szerethető ember. (Jn 1,6-8, 19-28) „Jól csak a szívével lát az ember.” Jó lenne felismernünk, hogy kevés külsőleg átalakulnunk, megváltozni belül kell. Lelkileg kell megtisztulni, ide bátorság és nagyság kell. (1Tessz 5,16-24) 

Üdvözítő Krisztusunk! Hozzád méltók akarunk lenni az alázatosságban, a lélek derűjében, a szüntelen imádságban, a tanulásban, az Eucharisztia ünneplésében, a bűntől óvakodó fegyelmezettségben, és minden embertárssal szent békességben.

„Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.” 1Tessz 5,19.