Szent
Lúcia - Luca napja (december 13) gyakran úgy
szerepel a köztudatban, mint babonák, varázslások, boszorkányságok napja. Pedg
Szent Lúciának semmi köze az efféle sötét mesterkedésekhez. Már a neve is
világoskodót, fényeskedőt jelent. Ilyennek ismeri őt el a jó keresztény, mert
ilyen is volt valójában.
Az 5. Századi legenda szerint Lúcia Siracusa városának
egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a
mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását
kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent
meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az idegenben lévő sírnál
keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna
anyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az
Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet
Cataniának adott az ő vértanúsága által.
Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta
az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként
birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, sőt vagyonát rábízta.
A vőlegény
jelölt, amikor észrevette, hogy megváltozott a helyzet, nagyon megharagudott és
Paschasius helytartónál bevádolta Lúciát, hogy keresztény. A helytartó
megidézte és felszólította, hogy áldozzon az isteneknek.
Ő pedig így felelt:
,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés.
Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.''
Végül is a bíró parancsára a
szolgák el akarták vinni, hogy gyalázzák meg, de Lúcia imájára a Szentlélek
olyan nehézzé tette testét, hogy nem bírták elmozdítani a tárgyalási
teremből. Ezután, mint annyi más vértanú
esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának
hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni.
Végezetül a bíró parancsára karddal
döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még
tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből
fölvette az utolsó kenetet.
Vértanúsága időpontját a hagyomány a
Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon (+304. dec.13.).
Tiszteletére templomot építettek, neve belekerült a római kánonba is.
A
középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók,
költők – köztük Dante is – és festők merítettek. Oltalmáért folyamodtak a vakok
és a szembetegségekben szenvedők, földművesek és a különféle kézművesek, de
ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien
hegyes szerszámokkal dolgoznak.
Ünnepe a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig
ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, munkaszünetes törvénynap
volt és a nép gazdag szokáskoszorúval vette körül. Így lett Lúcia napja a
jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az
egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is történtek.
Kérünk, Istenünk, enged, hogy Szent
Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával, hogy akik itt a földön
égi születése napját ünnepeljük, a mennyben megláthassuk dicsőségedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése