 |
| Ben Hur a leprások barlangjánál |
A ragályos
betegségek ellen úgy védekeztek az ókorban és a középkorban, hogy a beteg embereket
rituálisan elkülönítették, vagy egészen kizárták a társadalomból. Korunkban a
lepránál is súlyosabb betegség terjed, amiről alig esik szó, mert e bajban
szenvedők sem akarják beismerni, tudomásul venni. Erről később. Elizeus próféta
idejében a szíriai hadsereg parancsnoka, Naamán leprás lett. A cselédlány, akit
egykor Izraelből raboltak el, így szól gazdájához: „Ha uram a
prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától.”
 |
| Szent Damján (1840-1889) |
A
beteg parancsnok fontosnak tartotta az információt és nemsokára királya ajánló
levelével megjelent Izrael királyánál. A levél átvételekor Izrael királya
felháborodott: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet
tudjak osztogatni? … Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém
köthessen.” Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta
ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: Miért szaggattad meg ruhádat?
Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben.” Naamán ezután
elment kocsistul Elizeus házának ajtaja elé. A próféta egyszerűen kiüzent
neki: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a
tested”. Az üzenet hallatán Naamán kárpált, majd szolgái unszolására az
üzenetet mégis teljesítette. Az engedelmesség nyomán meggyógyult. A tanulság,
hogy a „beteg ember” ha hisz Istenben, meggyógyul. Az üdvösség tehát közösséget
teremtő, mindenkinek szóló isteni ajándék (2Kir 5, 1-8, 15). Jézus útban
Jeruzsálem felé meghallgatja a tíz leprás kérését és teljesíti minden érdemük
nélkül, mert hittek benne. A tíz ember jellé vált, de a törvényt hangoztató zsidó
papság a csoda láttán sem ismerte fel Jézusban a Messiást. A gyógyulás, az
üdvösség tehát nem érdem, hanem Isten ingyenes adománya a hívő embernek (Lk 17,
11-19). A meggyógyult szamaritánus a maga „eretnek” hitéből eljut a Jézusban
való hitre, a gyógyulás által a hálaadásra, csatlakozásra. A bűnöséletű távol
áll Jézustól, ha hisz Jézusban és bűnbánatot tart, üdvözül. Az üdvösség
Krisztus ajándéka, nem jár ki senkinek sem. Éppen ezért, ha valaki megigazult, legyen
hálás az Úr iránt. Az üdvösség nincs se néphez, se helyhez kötve, ezért lehet
hirdetni (2 Tim 2, 8-13), s az
egyházban a kiengesztelődés szolgálatát gyakorolni.
A lélek leprája a bűn, ami megfoszt
méltóságunktól, szolgává és beteggé tesz, kiöli az élet- és munkakedvet,
zátonyra viszi családi és közösségi kapcsolatainkat. A modern ember hibája,
hogy a bűnt és következményeit nem látja be. Isten mégis megtérésre hív, mert szeret
minket. Ezért kérjük: „Jézus, könyörülj rajtunk!”
„Kelj fel és menj!
Hited meggyógyított téged.” Lk 17,19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése