Makovecz-kápolna alapkőletétele Gordonon

A támogató

Dr. Seregi János írta: "A gordon-hegyi kápolna tervezését 2011 februárjában kértem Imrétől. Az ötletet az adta, – a vita talán többekhez eljutott, hogy a hegyre Krisztus szobrának felállítását tervezték. Indoklásul idézem D-K. József csíkszeredai esperest: „A szobor megálmodói és kivitelezői tudják, hogy mit akarnak a Nyikó-mentén, és ismerik annak üzenetét. Én is ismerem céljukat és ezért helyeselem szándékukat. A 2005 évi árvíznél a Nyikó-mentiek szembesültek az élet kihívásával is. Most életük fölé az áldó Krisztus képét akarják, hogy nemzeti imánk kérése beteljesedjék: „Hozz reá víg esztendőt!”  A hasonló kezdeményezések láttán mindenki szembesül az élettel. A reményre, a jó kezdeményezésekre és azok kivitelezésére nagy igény van a Székelyföldön.”
Őszinte örömmel nézte és megdicsérte Zawaczky Walter alkotását. Mint oly sokszor, itt mertem előhozakodni - a talán részben már nekem is otthont jelentő - bogárfalviak kérésével: „A szobor - kilátó alá egy 'kápolna kellene". A tolakodást nem kísérte megjegyzés. Nem. Csend volt, s aztán a szintén átadott fotómontázs után a kilátó alá mutatott: „Készítek ide valamit Máriácskának!" Két nap múlva hívott: „Kész a Gordon kápolna terve! Gyere!" (Emlékeim Makovecz Imréről)

** 2013. október 12-én a Gordon-hegyi Jézus Szíve kilátó alatt letették az kápolna alapkövét.

Megnyitó beszédet mondott Kovács Lehel polgármester,  majd Makovecz Imréné Szabó Marianne, dr. Seregi János, Darvas-Kozma József és a Bogárfalva részéről egy tanárnő. Ezt követően Ft. Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános mondott szentbeszédet és áldotta meg az alapkövet és urnában elhelyezték a kápolnára vonatkozó iratokat.

Íme a főesperes beszéde:

Kedves Testvéreim! 

Őseink hagyományait követve templomokat, kápolnákat, Istennek házakat építettünk, hogy legyen ahová betérjenek az emberek, hogy legyen egy hely ahol elcsendesedhetnek az emberek, legyen egy hely, ahol Istennel elbeszélgetve elmondhatják örömeiket és elsírhatják bánatukat, bajaikat az emberek.

Már Isten legkedvesebb kiválasztottja, Dávid király is igen fontosnak tartotta, hogy az Úrnak kőből hajlékot építsen. „Nem lépek addig házam belsejébe, – mondta – és nem fekszem le nyugvóhelyemre, s nem engedek addig álmot a szememnek és szempilláimnak nyugalmat, amíg helyet nem találok az Úrnak” (Zsolt 132).

A hegylábánál, a négyzet jelnél letették az alapkövet

Mi, akik már éltesebb kornak örvendhetünk tudjuk, hogy még huszonöt, harminc évvel  ezelőtt mi is történt itt nálunk, Kelet-Európában. Hatalmas gyárakat építettek azért, hogy a családi szentély világából kiragadják az édesapát és az édesanyát, azért, hogy ne tudják gyermekeiket Isten akarata szerint neveli. Sőt mi több, ezek a gyárak arra is szolgáltak, hogy a különböző nemzetiségű, fajú népeket összekeverjék, nyelvüket összezavarják, hogy magyar nyelven még imádkozni is elfelejtsenek vagy ne merjenek.

Iskolákat is építettek, hogy az egymásután felnövő nemzedékek lelkéből kiirtsák a hitet és Istenélményt. Építettek párt- és rendőrpalotákat, hogy leellenőrizzék az emberek gondolatait, hogy felelősségre vonhassák azokat, akik szóba elegyednek Istennel, egymással.

Ezért van az, hogy nem tudjuk a Gondviselő Istennek megköszönni, hogy egy lassan bontakozó szebb világ köszöntött reánk. Nem tudjuk megköszönni, hogy ezen a szent napon egy olyan alapkövet áldunk meg és ültetünk el székely földünk Gordonjának szívébe, amely alapkő fölé a székely nép szeretetének, együvé tartozásának bástyáját építik fel jótevő testvéreink.

Nemes szándék Istennek hajlékot, templomot építeni. De nem elég csak templomot építeni, nem elég a templomba járni – sokkal nemesebb és fontosabb feladatunk templomként élni. Hallottuk a felolvasott igében: Mindnyájan Isten templomai vagyunk. Igen, mert Isten a Szentlélek lakóhelyévé formált bennünket. Templomok vagyunk, hasonlóak az ószövetség ládájához, amely magába hordozta, megszemélyesítette az Istent.

Ez a szent hely, Jézus Szíve kápolnája hirdetni fogja, – Erdélyországban, a székelyudvarhelyi medencében, a Gordon magasságában – hogy Jézus Krisztus – itt magasba emeltetve – őrködik Isten szent népe fölött, azon nép fölött, mely nép Jézus Szentséges Szívének oltalma alatt felebaráti szeretetben és békében akar élni.

K.T. A mai nap legyen számunkra nevezetes és felejthetetlen nap. Az apostol, Szent Pál szavai pedig egy életre szóló figyelmeztetés legyen számunkra: Testetek a bennetek lakó szentlélek temploma. Nem vagytok a magatokéi, nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek hát meg és hordozzátok Istent testetekben.

Ugyanakkor imádkozzunk Urunkhoz, Istenünkhöz azért, hogy e szent hajlék mihamarabb felépüljön, hogy benne nagyon sok ember megnyugvást találjon, oltalomra és vigaszra, örömre és békére leljen. Hogy innen a magasból hálaimádság szálljon az égbe azokért, akik ezt a Krisztus-kilátót megálmodták, áldozatukkal és önzetlen szeretetükkel hozzájárultak és hozzájárulnak Isten hajlékának felépítéséhez. Legyen mindenért hála nektek, áldozatot hozó testvéreinknek. Ámen.