1. Először is az egyház katolikus, mert az a hely, az a ház, amelyben a teljes hitet hirdetik nekünk, amelyben mindenkinek felkínálják az üdvösséget, amelyet Krisztus hozott el számunkra. Az egyházban találkozunk Isten irgalmasságával, amely átalakít bennünket, mert jelen van benne Jézus Krisztus, aki az egyház számára a valódi hitvallást, a szentségi élet teljességét, a felszentelt papság hitelességét adja. Az egyházban mindenki megtalálja azt, ami szükséges a hithez, a keresztény élethez, ahhoz, hogy szentté váljunk, hogy minden térben és időben előre haladhassunk.
A pápa a család példájával illusztrálta mondanivalóját: a családban mindent megkapunk, ami lehetővé teszi, hogy növekedjünk, hogy éretté váljunk, hogy éljünk. Nem növekedhetünk egyedül, nem járhatunk egyedül, elszigetelve önmagunkat, hanem egy közösségben, egy családban tudunk növekedni. Az egyházban hallgathatjuk Isten Szavát, annak a bizonyosságában, hogy ez az az üzenet, amelyet az Úr nekünk ajándékozott; az egyházban találkozhatunk az Úrral a szentségekben: ezeken, mint nyitott ablakokon keresztül, meglátjuk Isten világosságát, olyan patakok, amelyekből magának Istennek az életéből meríthetünk. Az egyházban megtanulunk közösségben élni, ami az Istentől jövő szeretet. Ma mindenki megkérdezheti saját magától: hogyan élek én az egyházban? Hogyan fogadom be az ajándékokat, amelyeket az egyház nekem felkínál, hogy növekedjek, keresztényként egyre érettebbé váljak?
2. Másodszor az egyház katolikus, mivel egyetemes. Jelen van az egész világon és hirdeti az evangéliumot minden férfinak és nőnek. Az egyház nem egy elit csoport, nem csak néhány emberre vonatkozik. Az egyház senki elől nem zárkózik el, Krisztus az emberi nemzetség egyetemességéhez küldte el. Az egyetlen egyház jelen van legkisebb részeiben is. Mindenki mondhatja: az én plébániámon jelen van a katolikus egyház, mert szintén része az egyetemes egyháznak, rendelkezik Krisztus ajándékainak teljességével, a hittel, a szentségekkel, a szolgálattal; szeretetközösségben van a püspökkel, a pápával, nyitott mindenki számára, megkülönböztetés nélkül. Az egyház nem csak a harangtornyunk árnyékában van jelen, hanem átöleli a népek széles tömegét, akik ugyanazt a hitet vallják, ugyanabból az Eucharisztiából táplálkoznak, ugyanazok a pásztorok szolgálják őket. Szeretetközösségben érezzük magunkat minden helyi egyházzal, a világ minden kicsiny és nagy katolikus közösségével!
És azt is érezzük, hogy mindnyájan missziós küldetést kaptunk, akár kicsi, akár nagy közösséghez tartozunk, mindnyájunknak ki kell nyitnunk kapuinkat és ki kell lépnünk, hogy hirdessük az evangéliumot. Tegyük fel tehát a kérdést: mit teszek én, hogy közöljem másokkal az Úrral való találkozás örömét, az egyházhoz való tartozás örömét? A hitet hirdetni és arról tanúságot tenni nem kevesek ügye, hanem rám is, rád is, mindnyájunkra vonatkozik – hangsúlyozta Ferenc pápa.
3. Végül a harmadik gondolat: az egyház katolikus, mert „az összhang háza”, amelyben az egység és a különbözőség együttesen alkot gazdagságot. Gondoljunk csak a szimfóniára, amely azt jelenti, hogy összhang és harmónia, amelyben különböző hangszerek együtt szólalnak meg; mindegyik megőrzi félreismerhetetlen hangszínét, és jellemző hangzásaik közösen alkotnak összhangot. Azután van, aki vezeti őket, a karmester, és a szimfóniában mindenki „összhangban” zenél, de egyetlen hangszer sajátossága sem vész el, sőt a legmagasabb fokon jut érvényre.
Ez a szép kép azt mutatja, hogy az egyház olyan, mint egy nagy zenekar, amelyben az alkotóelemek különbözősége nem okoz konfliktust, szembenállást. Olyan változatosságról van szó, amely hagyja, hogy a Szentlélek összhangba olvassza; Ő az igazi „Mester”, Ő maga a harmónia. És most kérdezzük meg: közösségeinkben megéljük a harmóniát? Elfogadjuk egymást, elfogadjuk, hogy legyen egy jogos változatosság vagy arra törekszünk, hogy uniformizáljunk? Imádkozzunk a Szentlélekhez, hogy általa egyre inkább „katolikussá” váljunk – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése