Alapvető
a hit. A szó szoros értelmében igaz, hogy az emberi cselekedetek
alapja és gyökere a hit. Ami a hívő embert másoktól megkülönbözteti, az
elsősorban a hite. A hívő ember hiszi, hogy a látható, érzékelhető világ mögött
létezik egy másik, sokkal szebb és csodálatosabb világ. Az evangéliumban Jézus a
zsidók előtt megdicsért egy pogány római századost. (Lk 7,1-10) A kafarnaumi
százados hallott Jézusról, és amikor értékes szolgája súlyos beteg, akkor a
zsidók véneit küldi Jézushoz, hogy gyógyítsa meg szolgáját. A küldöttek csupa
jót sorolnak fel a századosról: istenhitét, szereti a népet, a zsinagógát is ő
építtette ... amikor Jézus közél ér, akkor szolgáit küldi elébe: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy betérj a
házamba... Csak szólj egy szót és meggyógyul a szolgám.” Nekünk nem a
megdicsértre kell figyelnünk, hanem arra, amiért Jézus megdicsérte őt: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben
sem találkoztam.” A római pogány hitéért kapta a dicséretet. A százados tudja,
hogy Jézusnak olyan hatalma van a betegek felett, hogy távolról is
meggyógyíthatja szolgáját. Ezért ráhagyatkozik.
Minden hit, akár természetes, akár természetfeletti,
valakire való ráhagyatkozást jelent. A keresztény „hit elsősorban az ember
személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az
Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása”. (KEK 150)
1) A hit alapja a
bizalom. Egész életünk a kölcsönös bizalomra épül fel.
Elfogadjuk a szaktudósok véleménye alapján azokat az igazságokat, amelyeket
kikutattak. A hívő ember bízik az Isten mindent meghaladó tudásában és
hozzánk való szeretetében: „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk,
meggyőződés arról, amit nem látunk” (Zsid 11,1). A varsói gettó falán ez a
felirat látható: „Hiszek a napban, ha nem is látom fényét! Hiszek a Szeretetben, ha nem is érzem sehol! Hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat!”
2) A hit alapja a
meggyőződés. Szent Pál a Galata-beli híveket inti, hogy
mindaz, amit tanított, valóban Istentől származik. Apostoli küldetését Jézus
Krisztustól és az Atyaistentől kapta. Ezért ha valaki más evangéliumot hirdetne,
átkozott legyen! (Gal 1,1-2, 6-10) Viszont a hittel az ésszerűség mellett
mindig együtt jár egy bizonyos kétely. „Úgy vagyunk a hittel, mint amikor
valaki egy gömböt néz: világosabban látja azt az oldalát, amely feléje van
fordítva, de nem látja a másikat.” Pascal szerint mindebben Isten részéről egy
bizonyos pedagógia van.
3) A hit
magatartás is. A hit nem pusztán az igazságnak értelemmel történő elfogadását jelenti,
hanem engedelmesség, ráhagyatkozás az Istenre. Salamon király a
templomszenteléskor kiemelte, hogy Isten elérhető mindenkinek és minden
szükségnek. (1Kir 8,41-43) A hitben ezért szerepe van Istennek, és szerepe van
saját akaratunknak. Isten mindenkit hív, aki meghallgatja szavát és keresi.
Nekünk pedig követnünk kell ezt a hívást, és imádkozni az állhatatosságért.
„Hirdessétek az evangéliumot.” Mk 16,15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése