Magyarok, akik a pápát kísérték

„Amikor a magyarság szenvedett, a pápák álltak mellette, az ő segítségükkel nyerte vissza hazánk a töröktől fővárosát és régi határait. Most pedig a magyar fegyverek oltalma alatt vonult be az Örök Városba négyéves rabsága után népének ujjongása közt VII. Pius” – írta Kühár Flóris. 

Napóleon megkoronázása

 Napóleon bukása után VII. Piusz pápa is kiszabadult. Az egyházfő kíséretére a Radetzky-huszárok magyar lovasszázadát rendelték, akik akkor az osztrák–francia határ mentén teljesítettek szolgálatot. 

Az Alpokon való átkelés nagyon megviselte VII. Piuszt, a hintóban zötykölődő pápát egy tiszt saját köpenyével takarta be. Egyes források szerint e huszártiszt nem volt más, mint a ráckevei Horváth János (1774—1849), akinek alakjáról Petőfi Sándor híres elbeszélő költeménye, a János vitéz főhősét mintázta. Horváth János tettéért a legmagasabb pápai kitüntetésben, a Krisztus-rend gyémánt csillagjában részesült, melyet halála után hozzátartozói a ráckevei templomnak adományoztak. A rendjelet az áldoztató kehelyre forrasztották, amely 1937-ben került a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény tulajdonába.

VII. Piusz 1814. május 24-én vonult be újra Rómába. Ennek emlékére rendelte a Szűz Mária Keresztények segítsége ünnepet. 

Magyar segítőit pedig soha nem feledte el. Emlékül a pápa zászlót adott a Radetzky-ezrednek. A zászló egyik oldalán a Boldogságos Szűz, a másikon két angyal (géniusz); az egyik Rómát jelképezi, ez a magyar címert tartja, a másik Magyarországot jelképezi és a pápai koronát emeli. A zászlón ez a felirat áll:

„Ungariae Patronae Pium comitatis ad Urbem; O felix tanto Roma sub auspicio. – Boldog vagy Róma, hogy érzed a Magyarok Nagyasszonyának oltalmát, ki Piuszt a Városba kísérte.”

A zászlót örök emlékül a bécsi fegyvertárban őrzik.