 |
| Magallanes Szent Kristóf és társai vértanúk |
Május 21-én Magallán Szent
Kristóf és huszonnégy társa emléknapja van. A szabadkőműves Plutarco Elías
Calles vezette kormány intézkedései nyomán az 1920-as évektől a mexikói egyház
üldözést szenvedett. A törvények nyíltan vallás-, illetve katolikusellenesek voltak.
XI. Piusz pápa körlevelekben fejezte ki tiltakozását a mexikói egyházüldözés
miatt. A lakosság több alkalommal is fellázadt a kormány ellen; a felkelések
között a Cristero-háború – más néven a Cristiada – követelte a legtöbb
áldozatot. A pápa 1925-ben bevezette Krisztus király ünnepét, a felkelők innen
kapták a nevüket: cristero, azaz Krisztus katonája.
Az első összecsapásra 1926-ban került sor, amikor négyszáz fegyveres
keresztény elbarikádozta magát a Guadelupe-i Szűzanya templomában. „Hivatalosan"
1927 elején kezdődött a háború, amikor a cristerók A nemzet címmel
kiáltványt adtak ki, és 1929 júniusáig tartott, amikor a mexikói kormány és a
felkelők amerikai közvetítéssel fegyverszünetet kötöttek.
A megállapodás legfontosabb része az
volt, hogy a papok ismét gyakorolhatták hivatásukat, illetve az egyház
visszakapta ingatlanjainak használati jogát. A háború utáni megtorlásokban
azonban számos keresztény vesztette életét, több ezer felkelőt kivégeztek, és
az állami tisztségviselők sokfelé továbbra is üldözték a papokat. Mexikóban
csak 1992-ben törölték el azt a törvényt, amely korlátozta a papok számát,
illetve a vallási csoportok jogállását az országban. A Cristero-háborúban a
becslések szerint kilencvenezer ember vesztette életét, körülbelül ötvenhétezer
a kormányoldalon, és harmincháromezer cristero.
 |
| Kivégzett keresztények |
Magallán Kristóf egyszerű földműves
családban született 1869. július 30-án. Pappá szentelése után szülővárosában, Totatiche-ben
lett plébános. Részt vett a helyi iskola megalapításában, valamint a város
melletti gát megépítésében. Különös gondja volt a rózsafüzér imádság
terjesztésére, a papi hivatások ébresztésére és a misszióra – a környéken élő
huichol indiánok között is hirdette az evangéliumot. Amikor a kormány bezáratta
az egyházmegye szemináriumát, a plébániáján nyitott papneveldét. A
Cristero-háború kitörésekor felszólalt a béke érdekében, és ellenezte a
fegyveres felkelést. A kormány tiltása ellenére szentmisét mutatott be, ezért
letartóztatták, és tárgyalás nélkül négy nap múlva elítélték. Káplánjával, Caloca
Ágostonnal együtt végezték ki 1927. május 25-én.
II. Szent János Pál pápa 2000. május 21-én
szentté avatott huszonkét papot és három világi hívőt, akik vértanúként
vesztették életüket a Cristero-háborúban. Közülük egy sem fogott fegyvert, ám
nyíltan kiálltak hitük mellett, és az egyházüldöző törvények ellenére
szolgálták a hívek közösségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése