A barátság próbaköve

A görög monda szerint Kr. e. a 4. században Syrakuzában élt Dámon és Pinthiasz két jó barát, akik az igazság és a tisztesség elveit követték. Akkor Syrakuza teljhatalmú ura, idős Dionysius volt, aki gyakran visszaélt hatalmával. Ha haragra ingerelték, indulatában halálos ítéletet hozott.

Egy nap a fiatal Pithias mások jelenlétében elmarasztalta Dyonysiust kegyetlenségei miatt. Mivel az uralkodó nem türt semmiféle bírálatot, maga elé idézte Pithiast és halálra ítélte. Az elítélt könyörgésre fogta, hogy az uralkodó engedj őt haza ügyeit elintézni.  „Milyen messze van a hazád – kérdezte Dionysius gyanúsan –, és mi a biztosítéka annak, hogy te vissza fogsz térni?”  

- „Az én otthonom több mérföldre van – válaszolta Pithias –, de van egy barátom, Dámon, aki hajlandó helyettem a börtönben maradni, amíg én távol vagyok.”
A kíváncsiskodók sorából ekkor egy férfi lépett Pithias mellé és így szólt: „Én vagyok Dámon, kegyelmes uram, én magam leszek annak záloga, hogy barátom visszatér, és ha valamilyen baleset folytán nem térne vissza, én fogok meghalni helyette.”

A zsarnokot lenyűgözte ez a nagylelkűség, és Pithiast elengedte azzal a feltétellel, hogy egy adott napon és adott órában térjen vissza, mert hanem barátján fogja végrehajtani az “igazságszolgáltatást.”

Közben elérkezett a megadott nap, de Pithias még nem jelent meg. Syrakuzában az emberek arról beszéltek, hogy bizonyára a vakmerő Dámont fogják kivégezni. Dámon volt a legboldogabb ember a börtönben. Tele volt reménnyel, hogyha barátja nem térhet vissza az adott időben, akkor ő vidám arccal fog meghalni érte.

Megjelent Dionysius a börtön előtt felállított vesztőhelyen és gúnyosan odakiáltott: „No, Dámon, hol van a barátod, miért vagy ilyen magabiztos? Attól tartok, hogy nem fog visszatérni.”
- „Az lehetetlen uram, én nem kételkedem barátom hűségében.” – felelte Dámon, majd így folytatta –

„talán valami baleset érte az úton.”
Ebben a pillanatban egy lovas vágtatott át a tömeg között, és Pithias az utazástól fáradtan esett ki a nyeregből, odarohant, hogy átölelje barátját.
„Végre ideértem pontos időben – zihálta –,  mert a lovamat megölték, és későre találtam másikat. Hála az égnek, hogy időben ideértem!”
De Dámon nem akarta, hogy barátja Pithias meghaljon. Ő kérte Dyonisiust, hogy rajta hajtsák végre az ítéletet.  Dionysius hitetlenkedve nézte Dámont, mint akarja életét adni a barátjáért.
„Hagyjatok, hagyjátok a vitát!” – kiáltotta a tirannus, majd előrelépett, és megfogta kezüket –, én ezennel mindkettőtöket szabadon elngedlek.  Soha életemben nem láttam ilyen lojalitást, és kérlek fogadjátok el bocsánat kérésemet, és fogadjatok be barátságtokba.”

*

“Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)

Kapcsolódó félperces:
Ha a törvényszék udvarát felveri a gyom 
Az egész világ tyúktojást eszik...