Az egzisztencializmus (a lat.
existentia, 'létezés' szóból): a 20. század jellegzetes filozófiai irányzata. Az
irodalomban R. M. Rilke és F. Kafka készítette elő.
Az 1940-es
években léptek színre a francia
egzisztencialisták: J. P. Sartre,
A. Camus, G. Marcel. Az egzisztencializmus
központi gondolata: az embernek meg kell szabadulnia az öncsalás, hamis hit
formáitól: az ideológiáktól, hagyományoktól, beidegződésektől, és "önmagává" kell lennie, ezért az
ember "szabadságra ítéltetett" (Sartre). Szembesülnie kell
öntörvényűségével, magányával, semmisségével, és éppen a "semmi" jegyében választja saját
magát, alapozza meg cselekvését. Az egzisztencializmus mint nihilista
"felvilágosodási" irányzat előbb Párizsban, majd Európa más részein
is elterjedt, s fokozatosan társadalmi töltést nyert: lényegében az "egyedi szabadság" zászlóvivője
lett. Ez a semmi felé, a halál felé való irányultság, a
"határhelyzetek" jelentőségének hangsúlyozása akadályozza ezen téves
irányzat követőjét, hogy pozitív feladatokat tűzzön maga elé.
E filozófiai
irányzat atyjának, Sartre-nak kijelentése: „A pokol
vagyok a másiknak.”
Ez a mottó találóan fejezi ki azt
az igazságot, hogy az individualista, önző ember büntetés az egész emberiség
számára. És ebben gyökerezik a migránsok öntörvényűsége is.
Báró Eötvös József,
Karthauzi című regényét ezzel a mondattal fejezi be: „Csak az önösnek nincs vigasztalása a földön.”
A 20. század téves irányzata okozta bajokból kilábalni csak
az evangéliumi parancs betartásával lehet. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd, vagyis az emberszeretet
törvénye által. Egyedül ez alkalmas a globalizált világ sorsának jobbítására és
a végső kifejlet bemutatására.
Lássuk az életpéldát behelyettesítve:
Az irgalmas szamaritánus maga Krisztus.......... A sebesült
maga az emberiség
... Katolikus
Egyház................................................ Zsidók és pogányok
... Árpád-házi Szent
Erzsébet..................................... A szegények és a betegek
... Lelliszi Szent Kamill.............................................. A
betegek
... Kláver Szent
Péter.................................................. A rabszolgák
... Pongrácsz Szent
István........................................... Az üldözött katolikusok
... Don Bosco Szent János.......................................... A
nyomorgó gyerekek
... II. Szent János
Pál................................................... A kommunizmus igájában
élők
Ezek a hősök, szentek megérezték, hogy
az életben a legnagyobb érték a jóság. Ezt közölték.
A szeretet pedig igazi, ha
kiterjed mindenkire, főleg a szükséget szenvedőkre. Jézustól tanultuk meg, hogy
szeressük ellenségeinket és imádkozzunk üldözőinkért és rágalmazóinkért. (vö.
Mt 5,43-44) Ezzel a világ az üdvözítés útjára lépett.
Ez az út ma is járható, a
források, amelyből a szentek ittak, sosem apadnak el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése