Közléstől a közösségig

Minden élőlény kommunikál, kivéve néhány, súlyosan sérült állapotot. A ‘communicatio’ latin eredetű szó: közzétételt és teljesítést jelent. A ‘communio’ = közösség szóból ered. 

A kommunikáció mai értelemben: információcsere, közlés, tájékoztatás. A kölcsönös kommunikációban információcseréről beszélhetünk, míg az egyirányú kommunikációban (lásd tömegkommunikáció) a közlő fél információt közvetít, amire általában a nézők vagy hallgatók egy másik kommunikációs csatornán keresztül válaszolhatnak. 

A kölcsönös kommunikáció legszentebb és legtökéletesebb formája a kinyilatkoztatás. Ez Isten tevékenysége, amellyel az Atya a Fiú által a Szentlélekben megnyitja az utat az ember előtt a természetfölötti igazságok megismerésére és az isteni életre. 

A kinyilatkoztatás Isten szeretetéből fakad, és az ember szeretete a hit által fogadja be; tárgya a természetes emberi megismerést felülmúló természetfölötti valóság és élet; módja Isten hangzó és leírt szava. Ez a történelem folyamán kibontakozó isteni ajándék, amely az ősszülőknek átadott első kinyilatkoztatástól a Jézus Krisztusban kapott teljességig ível. Hivatalos őrzője, magyarázója és védelmezője a Tanítóhivatal. 

A kinyilatkoztatásban Isten önmagát és üdvözítő akaratának döntéseit közli, azért, hogy részt adjon azokból az isteni javakból, melyek az emberi értelem fölfogóképességét teljesen meghaladják. A természetfölötti megismeréshez, a kegyelmi élethez és az üdvösséghez a kinyilatkoztatás feltétlenül szükséges, de az ember számára ahhoz is szükséges, hogy az önmagukban természetes ésszel is megismerhető isteni valóságokat (Isten léte, természetes erkölcsi törvény, erkölcsi felelősség) akadálytalanul, bizonyossággal és minden tévedés nélkül birtokolhassa. Mindazonáltal Istent az ember csak akkor ismerheti és vallhatja meg, ha Isten megszólítja őt és elmondja, kinyilatkoztatja önmagát. 

A legközvetlenebb kinyilatkoztatás, amit Isten adhat az embernek, a teofánia, vagyis Isten látható alakban való megjelenése. A teofánia rendszerint történelmi fordulóknál játszik szerepet. Isten láthatatlan fönsége megjelenik a déli pihenő idején Ábrahámnak. (Ter 18,1-10a) Istentől kap életet, megkapja hitének és áldozatos szeretetének jutalmát, Izsákot, aki által közelebb kerül az isteni megváltás. Feltűnő, miközben Ábrahám három vendéget fogad, mégis egyes számban beszél: „Uram”. A szentatyák ebben a jelenetben látták meg a Szentháromság titkának ószövetségi előrejelzését. Az újszövetség  egyetlen közvetítője Jézus Krisztus, de személye, tanítása, megváltó műve az egyetlen tárgya is a kinyilatkoztatásnak. Üdvözítő tervét, hogy a pogányokat is meghívta, feltárta az apostoloknak. (Kol 1,24-28) 

Amikor a szentmisében befogadjuk Krisztus igéjét és személyét, akkor közösségbe kerülünk a Szentháromság egy Istennel és egymással. (Lk 10, 38-42) Ez a kommunió, közösség Istennel és egymással.

           

„Őt hirdetjük, hogy minden embert tökéletessé tegyünk...” Kol 1,28.