Van-e hivatásod? (1.)

A hivatás Isten meghívásának tudatos elfogadása. Isten mindenkit meghív az üdvösség munkálására (1Tim 2,4). Egyeseket különös szolgálatra hív. A hivatásról szóló jelenetek a Biblia leghatásosabb történetei közé tartoznak. Gondoljunk néhány meghívásra, amelyek a személyt a legmélyebben érintik - Mózes meghívása az égő csipkebokorból (Kiv 3), Izajásé a templomban (Iz 6), Jeremiás megszólítása (Jer 1). Ezek a jelenetek szemünk elé állítják Istent a maga fölségében és kiismerhetetlenségében, úgyszintén az embert egész valóságában: félelmével és nemes lelkűségével, azzal a lehetőséggel, hogy elfogadja a hívást, vagy ellenáll annak.

Isten örök tervében ott van a kiválasztott. Időben megkapja az Isten meghívását. A hivatás tárgya valami küldetés. Jeremiásnak az Úr szócsövének kell lennie a nemzetek között. A küldetés hallatán megrémül, még csak 25 éves, tapasztalatlan ifjú, aki úgy érzi, hogy járatlan a beszédben. „Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked.  Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess." (Jer 1,8-10).

Ha Isten szól, útnak indulnak. Ezt látjuk Ábrahám, Jákob, Mózes, Ámosz, Izajás, Jeremiás, Ezekiel esetében. Mindig ugyanazt ismételve: Menj! Elküldelek…

Isten hívására, mindenki személyes módon, természetének megfelelően válaszol. Mózes olyan jeleket kér, amelyek hitelesítik küldetését (Kiv 3,11), Izajás felajánlkozik: ”Itt vagyok, engem küldj el!"  (Iz 6,8). Jeremiás ellenvetéseket tesz: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." (Jer 1,6). Mindegyik engedelmeskedik, mert lényegesen érintette Isten, tudatában van személyes küldetésének.

Mindenki életében felhangzik az Úr hangja, a soha sem sejtett vagy remélt égő csipkebokorból. Ez a hang minket is hív és követésre szólít. (Gondolhatunk Szent Ágoston esetére: Tolle, lege!) Ha visszagondolunk, amiként Mózes gondolhatott vissza a pusztában fellobbanó csipkebokorra, bensőnkben ismét az Úr szavát halljuk és beindul az önvizsgálat: hogyan hordozom a hivatást?

Mózes sem tudott a tűzben gyönyörködni, vagy netán a pernyének látszó ábrák fölött eltűnődni, amikor a lángok közül az Úr hangja morajlott. A titokzatos látomás értelme, a lobogó láng nyomán a megértő üzenet: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba.” (Kiv 3,7-8). 

Közösséghez szól a küldetés. A megértés eredményeként sugárzik tudatunkba az elkötelezett összegezése: íme a nép, a föld, a hegy, a világ – akinek sorsában osztozom, akiben képességeim, vágyaim és álmaim, küldetésem elnyerik igazi értelmüket. A hivatás mindig a közösségben születik és az életet lefoglalja. Amikor Isten megszólítására válaszolunk, ezt közönségesen hivatásnak nevezzük. A közösségi érzület magzatvize nélkül fulladásra ítélt minden meghívás.

D-K. J.

-folytatása következik)