2016. 07. 22.

Sír a Szahara



Az arabok gyönyörű mesét tudnak a Szaharáról. Ha csendes, csillagos éjjelen gyenge szellő simítja meg a végtelen homoktenger buckáit, s a parányi homokszemek egymáshoz dörzsölődnek, olyan hangot lehet hallani, mintha óriási állat halálra sebzetten nyöszörögne.
Halljátok? – szól az arab vezető a karavánhoz.
– Sír a sivatag. Sír, mert terméketlen pusztává kellett lennie, siratja a virágzó kerteket, a hullámzó vetéseket, a mosolygó gyümölcsöt és a gazdag termést, melyekben pompázott régen, mikor még nem volt sivatag.”
Kiégett sivatagok a hitetlen emberek. Külsejükön tán nem látni. De mikor otthonunkba lepihennek s meglátják szívükben az elaszott virágokat és az elhervadt örömöket, akkor döbbennek rá életük tartalmatlanságára.
- Halljátok? - szól a francia.
-Sír Európa! Siratja.... 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése