A szentmise után kimentünk a temetőben és imádkoztunk halottainkért. Utána elmondtam, hogy a nevek kikről szólnak és milyen feladatot teljesítettek.

Sorra olvastam le a neveket. A kis Laura, amikor meghallotta hogy a Dédi édesanyja gyermekszülésben meghalt a kicsivel együtt, sírni kezdett és vigasztalni kellett. A legszebbet maga Jézus Krisztus mondotta: Senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.
A síremlék minden nevét megismerve, átmentünk a kápolna előtti két márvány emlékműhöz. Megmutattam az egyik nevet, Endes József 48-as honvéd őrnagy (1812-1906). Ha valamikor tanultok az 1848/49-es szabadságharcról, akkor jusson eszetekbe, hogy egy 48-as honvéd őrnagy sírjánál is álltatok.
A temetőből kijövet elolvastam a kapu feletti feliratot:
Szegény, gazdag, úr és szolga,
e sírkertbe jössz majd sorra.
Itt pihen meg fáradt tested,
ha jól végzed be éltedet.
Onnan a Dédihez mentünk. A fiúk az udvaron futballozni kezdtek, nem érdekelte a ház előtti szőlő, amelyet Dédi ültetett, és amelyet gondosan ápol. Közel a fele termés lement a földre, de ennyi gyermek rég nem hancúrozott a Dédi udvarán.
A játék végén, hogy a Dédi is örüljön, a 10 dédunoka is leült a ház lépcsőjére egy fotó erejéig.
Isten éltessen Dédi - mondták a dédunokák, hiszen most volt Szent Anna asszony napja.
Én meg szerettem volna látni a hiányzó egyet, de ő Kolozsvárt van.
Isten áldja és óvja szeretett családját kedves atya!
VálaszTörlésSzép!
VálaszTörlés