2017. 11. 24.

2018-ban bérmálkozóknak 2.



2. Miért bérmálkozunk?

            Cél: A bérmálkozókat helyes szándékra vezetni.
Mi emberek mindig élni akarunk. Az emberi élet - ösztönösen is, céltudatosan is - mindig a több, a teljesebb élet felé igyekszik. A lángoló életvágyat Isten a teremtéssel oltotta belénk. Ha ezerféle vágy él bennünk, akkor dolgozik ösztöneinkben mind az ezernek az ellenkezője is.
A történelemben voltak korok, amikor a tomboló, féktelen élni vágyás vagy az életet gátak közé szorítani akaró erők kerekedtek felül az éppen akkor élő emberekben. Az életvágy az Úr ajándéka.
Korunk embere sokféleképpen tud féktelenné válni, tévelyegni. Nekünk, keresztényeknek, jobban kell szeretnünk az életet, mint bárki másnak, lobogjon bár benne az alkotásnak vagy az élvezésnek égig érő lángja. Azért van bennünk ez az örökké dinamikus életvágy, hogy utat és kifutást találjunk a természetfelettibe, az Isten világába.
Hogyan lehet részem a teljes életben, az Isten szentháromságos életben? Ezt a vágyunkat a bérmálás szentségében kapott Lélek irányítja. Az élni akarásnak is van kerete, mint a folyónak partja.
Amikor elhatározod magad megkérdezed: Miért teszem ezt? Miért van nekem erre szükségem? És ezután mérlegelsz: Mit kell tennem, hogy ezt a célt elérjem? Pl. pályát választ magának: Miért akarok én orvos, vagy villamosmérnök lenni? Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell magamban kialakítanom, hogy jó orvos, vagy jó mérnök lehessek?
1) Miért akarok bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra?
a) Van, aki csak annyit tud, hogy ez egy szép szokás, amelyik hozzátartozik a katolikus élethez.
b) Van, aki azért bérmálkozik, mert szülei így kívánják. Vegyen részt a felkészítőn, hátha megvilágosodik előtte, hogy mi is az a bérmálás. Hit nélkül nem szabad egy szentséget sem felvenni.
c) Van, aki komolyan veszi a vallásos életet. Tudja, hogy a bérmálás szentség, amely fokozza az életérzést, és felvételére elő kell készülni. Meg kell tanulni azt, hogy miért is vesszük fel.
2) Minden szentségnek, így a bérmálás szentségének is, ha igazi öntudattal vesszük fel, valami változást kell bennünk előidéznie, valami újat, többet kell nekünk adnia. (KEK 1303)
a) Az említett változás, pedig bizonyos kötelezettségeket szül, amelyeknek eleget kell tennünk. Krisztus tanítása és példája szerint kell élnie. A szülők igyekeztek valahogyan eleget tenni annak, amit megígértek...
b) Most, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodunk, és mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan akarunk élni, hogyan akarjuk rendezni a vallásos életünket. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel, ami egyáltalán nem könnyű. A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván: - hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük; - hanem törekedjünk másoknak is segíteni és így eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. „Aki követni akar...” (Lk 9,23)
Az igazán keresztény egyenes, őszinte, közvetlen, szolgálat- és áldozatkész. Az ilyen embert mindenki tiszteli és becsüli. Teréz anya (+1997), XXIII. János pápa (+1963), Szent Maximilián Kolbe (+1941), Szent Gianna Beretta Mola orvosnő (+1962), Márton Áron püspök (+1980).
c) Krisztus azért rendelte el a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. „A bérmálás a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás szentségeinek" együttesét. "Még tökéletesebben kötődünk az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölt el, hogy Krisztus tanúiként szavunkkal és életmódunkkal terjesszük és védelmezzük a hitet". (KEK 1285)
Ezért a latinban confirmationak, megerősítésnek nevezik. A változás nem más, mint a lelki megerősödés a Szentlélek kegyelme által. Az egyházközösségéhez való tartozás elmélyítése. A keresztény nagykorúság szentségének is nevezzük. A megbérmált kötelessége közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, az élet minden területén.
3) A keresztény nagykorúsításra, a bérmálásra készülni kell.
a) Elsősorban felújítjuk, szükség szerint kiegészítjük, amit a keresztény életről tudnunk kell.
b) Kérjük a Szentlelket egész bérmálási készületünk idején, hogy a keresztségben magként kapott jézusi kegyelmet életünk folyamán tudjuk kibontakoztatni.
Mit ér a mikrofon, ha áram nem táplálja? Mit ér az ember, ha Isten Lelke nem járja át?
c) Szűz Mária, a „Szentlélek jegyese” legyen kísérőnk a bérmálási készület idején, hogy a mi életünkben is megvalósuljon Isten legnagyobb terve: Krisztus éljen bennünk.
d) Közben szentmisével, imádsággal próbáljuk közelebb hozni magunkhoz magát a Szentlelket, hogy Ővele mindennap találkozunk: „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28)
d) Az Egyháznak, amikor a hitoktatás munkáját végzi - állandóan segítségül kell hívnia a Szentlelket, hogy mindig közösségben legyen vele és fölfogja az ő indításait. (CT 72).


            ÖSSZEFOGLALÁS
Azért bérmálkozunk:
-          hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni az evangéliumot;
-          hogy öntudatos keresztényekké váljunk: a kegyelemben gyökerező szentháromságos,       közösségi életet tudjuk élni;
-          hogy tanúságtevő keresztényekké váljunk;
-        hogy hitünk szerinti élettel áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta          szüleink, keresztszüleink, nevelőink és egyházközösségünk értünk tettek. (vö. KEK 1303).
               

            Válaszolj az alábbi kérdésekre!
            1. Miért akarsz bérmálkozni?
            2. Miért van szükséged a Szentlélekre?
            3. Ismersz-e öntudatos, áldozatkész keresztényeket?
            4. Hogyan készülsz a bérmálásra?
5. Tudsz-e olyan bibliai vagy egyházi személyről, akinek életét a Szentlélek megváltoztatta?


            Dsida Jenő:
            TEKINTET NÉLKÜL
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek,
becsületesen felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
 súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell a fellebbezhetetlen,
sziklakemény, erősítő,
vigasztaló igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése