2. Miért bérmálkozunk?
Cél: A bérmálkozókat helyes
szándékra vezetni.
Mi emberek mindig élni akarunk.
Az emberi élet - ösztönösen is, céltudatosan is - mindig a több, a teljesebb
élet felé igyekszik. A lángoló életvágyat Isten a teremtéssel oltotta belénk. Ha
ezerféle vágy él bennünk, akkor dolgozik ösztöneinkben mind az ezernek az
ellenkezője is.
A történelemben voltak korok,
amikor a tomboló, féktelen élni vágyás vagy az életet gátak közé szorítani akaró
erők kerekedtek felül az éppen akkor élő emberekben. Az életvágy az Úr ajándéka.
Korunk embere sokféleképpen tud
féktelenné válni, tévelyegni. Nekünk, keresztényeknek, jobban kell szeretnünk
az életet, mint bárki másnak, lobogjon bár benne az alkotásnak vagy az
élvezésnek égig érő lángja. Azért van bennünk ez az örökké dinamikus életvágy, hogy
utat és kifutást találjunk a természetfelettibe, az Isten világába.
Hogyan lehet részem a teljes életben, az Isten szentháromságos életben? Ezt a vágyunkat a bérmálás szentségében
kapott Lélek irányítja. Az élni akarásnak is van kerete, mint a folyónak
partja.
Amikor elhatározod
magad megkérdezed: Miért teszem ezt? Miért
van nekem erre szükségem? És ezután mérlegelsz: Mit kell tennem, hogy ezt a célt elérjem? Pl. pályát választ
magának: Miért akarok én orvos, vagy villamosmérnök
lenni? Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell magamban
kialakítanom, hogy jó orvos, vagy jó mérnök lehessek?
1) Miért
akarok bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra?
a) Van, aki csak annyit tud,
hogy ez egy szép szokás, amelyik
hozzátartozik a katolikus élethez.
b) Van, aki azért bérmálkozik,
mert szülei így kívánják. Vegyen
részt a felkészítőn, hátha megvilágosodik előtte, hogy mi is az a bérmálás. Hit nélkül nem szabad egy szentséget sem
felvenni.
c) Van, aki komolyan veszi a vallásos életet. Tudja, hogy a bérmálás szentség, amely fokozza az életérzést, és felvételére
elő kell készülni. Meg kell tanulni azt, hogy miért is vesszük fel.
2) Minden szentségnek, így a bérmálás
szentségének is, ha igazi öntudattal vesszük fel, valami változást kell bennünk
előidéznie,
valami újat, többet kell nekünk adnia. (KEK 1303)
a) Az említett változás, pedig bizonyos kötelezettségeket szül,
amelyeknek eleget kell tennünk. Krisztus tanítása és példája szerint kell
élnie. A szülők igyekeztek valahogyan eleget tenni annak, amit megígértek...
b) Most, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan
gondolkodunk, és mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan
akarunk élni, hogyan akarjuk rendezni a vallásos életünket. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel,
ami egyáltalán nem könnyű. A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván: - hogy
ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük; - hanem törekedjünk másoknak
is segíteni és így eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. „Aki követni akar...” (Lk 9,23)
Az igazán
keresztény egyenes, őszinte, közvetlen, szolgálat- és áldozatkész. Az ilyen
embert mindenki tiszteli és becsüli. Teréz anya (+1997), XXIII. János pápa
(+1963), Szent Maximilián Kolbe (+1941), Szent Gianna Beretta Mola orvosnő (+1962),
Márton Áron püspök (+1980).
c) Krisztus azért rendelte el a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen bennünket az
öntudatos keresztény életben. „A bérmálás a
keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás
szentségeinek" együttesét. "Még tökéletesebben kötődünk az Egyházhoz,
a Szentlélek különleges ereje tölt el, hogy Krisztus tanúiként szavunkkal
és életmódunkkal terjesszük és védelmezzük a hitet". (KEK 1285)
Ezért a latinban confirmationak, megerősítésnek nevezik. A változás nem más, mint a lelki megerősödés a Szentlélek
kegyelme által. Az egyházközösségéhez való tartozás elmélyítése. A keresztény
nagykorúság szentségének is nevezzük. A
megbérmált kötelessége közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, az élet
minden területén.
3) A keresztény nagykorúsításra, a bérmálásra
készülni kell.
a) Elsősorban felújítjuk, szükség szerint kiegészítjük,
amit a keresztény életről tudnunk kell.
b) Kérjük a Szentlelket egész bérmálási készületünk
idején, hogy a keresztségben magként kapott jézusi
kegyelmet életünk folyamán tudjuk kibontakoztatni.
Mit ér a mikrofon,
ha áram nem táplálja? Mit ér az ember, ha Isten Lelke nem járja át?
c) Szűz Mária, a „Szentlélek
jegyese” legyen kísérőnk a bérmálási készület idején, hogy a mi életünkben is
megvalósuljon Isten legnagyobb terve: Krisztus éljen bennünk.
d) Közben szentmisével, imádsággal próbáljuk közelebb
hozni magunkhoz magát a Szentlelket, hogy Ővele
mindennap találkozunk: „mert benne élünk,
mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28)
d) Az Egyháznak, amikor a hitoktatás munkáját végzi - állandóan segítségül kell
hívnia a Szentlelket, hogy mindig közösségben legyen vele és fölfogja az ő
indításait. (CT 72).
ÖSSZEFOGLALÁS
Azért bérmálkozunk:
-
hogy a Szentlélek segítségével
mélyebben tudjuk érteni az
evangéliumot;
-
hogy öntudatos keresztényekké váljunk: a kegyelemben gyökerező szentháromságos,
közösségi életet tudjuk élni;
-
hogy tanúságtevő keresztényekké váljunk;
- hogy hitünk szerinti élettel áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit
keresztségünk óta szüleink,
keresztszüleink, nevelőink és egyházközösségünk értünk tettek. (vö. KEK 1303).
Válaszolj az alábbi kérdésekre!
1. Miért akarsz bérmálkozni?
2. Miért van szükséged a Szentlélekre?
3. Ismersz-e öntudatos, áldozatkész
keresztényeket?
4. Hogyan készülsz a bérmálásra?
5. Tudsz-e olyan bibliai vagy egyházi személyről, akinek
életét a Szentlélek megváltoztatta?
Dsida Jenő:
TEKINTET NÉLKÜL
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek,
becsületesen felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező
kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell a fellebbezhetetlen,
sziklakemény, erősítő,
vigasztaló igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése