3. Keresztség és bérmálás
Cél: A keresztség a keresztény életünk alapja és a két szentség összefüggése.
A két szentség
közti kapcsolatot valamikor az is mutatta, hogy a keresztséget és a bérmálást
egyszerre szolgáltatták ki. A keresztelés után a püspök rátette kezét a
megkereszteltre, megkente fejét krizmával, megjelölte homlokát a kereszt
jelével, békecsókot adott neki. Ma is a bérmálkozók megújítják keresztségi
fogadásaikat. Egyházunk óhajtja, lehetőleg a keresztszülők legyenek a
bérmaszülők.
Azt mondtuk, hogy a
bérmálás megerősíti és tökéletesíti bennünk mindazt, amit a keresztség
megkezdett.
I.) A keresztség szentsége. De mi történt velünk a
keresztségben, mit művelt bennünk ez a szentség? Mindannyian tudjuk, hogy
azért kereszteltek meg bennünket, hogy megszabaduljunk az eredeti bűntől,
amelybe születtünk, s Istennel egyesülve eljussunk a mennyországba. Vagyis a
keresztség egyrészt új viszonyt
teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a
Szentlélek között. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg.
Másrészt bizonyos kötelezettségeket,
feladatokat ró ránk. A
kegyelmi élet szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének
zarándoklása a földön, hogy önmagunkat minden fenntartás nélkül neki
ajándékozhassuk.
1) Új viszony Istennel, Krisztussal,
embertársainkkal, az Egyházzal valamint a Szentlélekkel
a) Új viszony Istennel. Mindannyian Isten teremtményei
vagyunk, ő hívott minket létre, életre. Fia által arra hívott meg bennünket,
embereket, hogy partnerei legyünk egy olyan szeretet-kapcsolatban, amelyben úgy
találkozhatunk vele, mint Isten az Istennel. A keresztség által Jézus
szentemberségébe oltódunk, az ő élete áramlik bennünk. Hasonlattal élve, ha
valaki új házat épít és beszerelteti a villamossági vezetéket, ez csak úgy
tölti be rendeltetését, ha rákötik az áramforrásra. Mi is rácsatlakozunk a
kölcsönös szeretet és egymásért levés kapcsolatára az Atyával, mert egyesültünk
Jézussal, és benne szeret minket az Atya, így fogadott gyermekei lettünk. Isten
szeret minket: „megfeledkezhet-e
csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még
ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a
tenyeremre rajzoltalak” (Iz 49,15-16). Úgy irányítja gondviselésével
életünket, hogy elérjük a vele való örök egyesülést.
b) Új viszony Krisztussal. A
keresztség által részesülünk Jézus Krisztus megváltásában. Krisztus halálában
keresztelkedtünk meg, hogy vele együtt feltámadjunk. A keresztség megtisztít
minden keresztség előtti bűntől és a bűnnel járó büntetésektől, megadja a
megszentelő kegyelmet és erőt ad, hogy eredményesen küzdjünk a bennünk maradt
bűnös hajlamokkal és a gonosz lélek kísértéseivel. A Szentírás ezt úgy fejezi
ki, hogy új életet kaptunk „Krisztust
öltöttétek magatokra” (Gal 3,27). Az ösztönös ember életének középpontjában
a maga érdeke, kényelme áll. A keresztény Krisztus példáját nézi: mit tenne Ő
most a helyemben. A ker-ben Krisztus barátaivá, testvéreivé fogad és nekünk
ajándékozza magát: az érdemeit, Istenfiúi életét (1Kor 3,22).
c) Új viszony az emberekkel. Az
önző a másikban vetélytársat lát, a keresztény pedig testvért.
d) Új viszony az Egyházzal. A
keresztség az Egyházba sorol be, ami Krisztus titokzatos teste, és az Egyház
folytatja Krisztus üdvözítő munkáját: Istenhez vezetni az embereket. Az Egyház
őrzi és hirdeti Krisztus tanítását, szentségeivel megszentel és törvényeivel,
intéseivel Istenhez vezet minket.
e) Új viszony a Szentlélekkel. A
keresztség a Szentlélekkel is összekapcsol, templomai leszünk.
2) A keresztséggel járó kötelezettségek. a) Istengyermekeihez méltó élet:
Ha egy értelmetlen gyermek a sárban fetreng, vagy egy közismert vezető teszi,
mindenki megbotránkozik.Az utóbbi bűne súlyosabb.
b) Krisztus prófétai, papi és királyi küldetésnek eleget tenni (vö. LG
34-36). - Mint próféta Isten üzenetét
hirdette az embereknek (Mk 1,15). -
Mint pap bemutatta Atyjának a
legkedvesebb áldozatot. - Mint király
az embereket, tanításával és engedelmességének példájával visszavezette
Istenhez.
c) Teljesíteni az Egyházzal szembeni kötelezettségeket. Hűségesen ragaszkodjunk, ugyanakkor igyekezzünk, hogy ne hozzunk Rá
szégyent méltatlan életünkkel.
II. A bérmálás megerősíti bennünk mindazt, amit a
keresztség elkezdett: kegyelmi erőt és a
Szentlélek segítségét adja, hogy felnőtt keresztényként éljünk.
1) A bérmálás megerősíti bennünk az Istenhez tartozást.
Mélyebb ismeretet ad Isten szeretetéről.
2) A bérmálás felébreszti bennünk a keresztény öntudatot.
Aeneas Sylvius Piccolomini – II. Pius.
3) A bérmálás a karizmák, a Szentlélek adományainak a
szentsége. A Szentlélek rendes (1Kor 12,4-9) és
rendkívüli adományokon kívül, egyszerűbb kegyelmeket is ad (talentumok).
4) A bérmálás szentsége öntudatosítja bennünk, hogy Isten jelen van
lelkünkben.
5) A bérmálás átalakít. A
Tordai-hasadék. A mészkő szerkezetét a tűz átalakítja. Kérnünk kell a
kegyelmet, fel kell készülnünk rá, hogy tudjuk elfogadni és felhasználni.
Krisztus csak azokon segített, akik hittek a hatalmában és segítségét kérték (10
leprás - Mt 9,28). Az apostolok Krisztus meghagyása szerint tíz napon imádkozva
várták a Szentlelket. Mi is kérjük állhatatosan, hogy teljes értékű
keresztények tudjunk lenni.
Válaszolj
az alábbi kérdésekre!
1. Mi történik a keresztség
szentségében?
2. Kibe oltódunk a keresztség által?
3. Milyen új viszonyt hoz létre a
keresztség?
4. Melyek a keresztséggel járó
feladatok?
5. Milyen kapcsolat van a keresztség
és a bérmálás között?
6. Mit jelent a keresztény öntudat?
Tudsz-e példát mondani?
7. Miért kapjuk a Szentlélek
adományait, karizmáit?
8. Te milyen adományokat kaptál
Istentől?
9. Hol ismerhetjük fel a Szentlélek
munkálkodását, átalakító erejét?
10. Bízol-e a Szentlélek erejében?
11. Mi szükséges ahhoz, hogy a
bérmálás hatékony legyen bennünk?
12. Mit tettek az apostolok Pünkösd
előtt, és te mit teszel?
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először
sírsz.
Azután
átkozódsz.
Aztán
imádkozol.
Aztán
megfeszíted
Körömszakadtig
maradék-erőd.
Akarsz,
eget ostromló akarattal –
S
a lehetetlenség konok falán
Zúzod
véresre koponyád.
Azután
elalélsz.
S
ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára
is tompa kábulattal,
Szótlanul,
gondolattalanul
Mondod
magadnak: mindegy, mindhiába:
A
bűn, a betegség, a nyomorúság,
A
mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből
nincsen, nincsen menekvés!
S
akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely
nem tárul ki átokra, immáron,
Erő,
akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat
– hasztalanul ostromolták.
Akkor
megnyílik magától az ég,
S
egy pici csillag sétál szembe véled,
S
olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy
azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor
– magától – szűnik a vihar,
Akkor
– magától – minden elcsitul,
Akkor
– magától – éled a remény.
Álomfáidnak
minden aranyágán
Csak
úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez
a magától: ez a Kegyelem.
**
Előző leckék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése