2018-ban bérmálkozóknak 3.

3. Keresztség és bérmálás

Cél: A keresztség a keresztény életünk alapja és a két szentség összefüggése.

A két szentség közti kapcsolatot valamikor az is mutatta, hogy a keresztséget és a bérmálást egyszerre szolgáltatták ki. A keresztelés után a püspök rátette kezét a megkereszteltre, megkente fejét krizmával, megjelölte homlokát a kereszt jelével, békecsókot adott neki. Ma is a bérmálkozók megújítják keresztségi fogadásaikat. Egyházunk óhajtja, lehetőleg a keresztszülők legyenek a bérmaszülők.

Azt mondtuk, hogy a bérmálás megerősíti és tökéletesíti bennünk mindazt, amit a keresztség megkezdett.

I.) A keresztség szentsége. De mi történt velünk a keresztségben, mit művelt bennünk ez a szentség? Mindannyian tudjuk, hogy azért kereszteltek meg bennünket, hogy megszabaduljunk az eredeti bűntől, amelybe születtünk, s Istennel egyesülve eljussunk a mennyországba. Vagyis a keresztség egyrészt új viszonyt teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a Szentlélek között. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg. Másrészt bizonyos kötelezettségeket, feladatokat ró ránk. A kegyelmi élet szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön, hogy önmagunkat minden fenntartás nélkül neki ajándékozhassuk.

1) Új viszony Istennel, Krisztussal, embertársainkkal, az Egyházzal valamint a Szentlélekkel

a) Új viszony Istennel. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, ő hívott minket létre, életre. Fia által arra hívott meg bennünket, embereket, hogy partnerei legyünk egy olyan szeretet-kapcsolatban, amelyben úgy találkozhatunk vele, mint Isten az Istennel. A keresztség által Jézus szentemberségébe oltódunk, az ő élete áramlik bennünk. Hasonlattal élve, ha valaki új házat épít és beszerelteti a villamossági vezetéket, ez csak úgy tölti be rendeltetését, ha rákötik az áramforrásra. Mi is rácsatlakozunk a kölcsönös szeretet és egymásért levés kapcsolatára az Atyával, mert egyesültünk Jézussal, és benne szeret minket az Atya, így fogadott gyermekei lettünk. Isten szeret minket: „megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak” (Iz 49,15-16). Úgy irányítja gondviselésével életünket, hogy elérjük a vele való örök egyesülést.

b) Új viszony Krisztussal. A keresztség által részesülünk Jézus Krisztus megváltásában. Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, hogy vele együtt feltámadjunk. A keresztség megtisztít minden keresztség előtti bűntől és a bűnnel járó büntetésektől, megadja a megszentelő kegyelmet és erőt ad, hogy eredményesen küzdjünk a bennünk maradt bűnös hajlamokkal és a gonosz lélek kísértéseivel. A Szentírás ezt úgy fejezi ki, hogy új életet kaptunk „Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27). Az ösztönös ember életének középpontjában a maga érdeke, kényelme áll. A keresztény Krisztus példáját nézi: mit tenne Ő most a helyemben. A ker-ben Krisztus barátaivá, testvéreivé fogad és nekünk ajándékozza magát: az érdemeit, Istenfiúi életét (1Kor 3,22).

c) Új viszony az emberekkel. Az önző a másikban vetélytársat lát, a keresztény pedig testvért.

d) Új viszony az Egyházzal. A keresztség az Egyházba sorol be, ami Krisztus titokzatos teste, és az Egyház folytatja Krisztus üdvözítő munkáját: Istenhez vezetni az embereket. Az Egyház őrzi és hirdeti Krisztus tanítását, szentségeivel megszentel és törvényeivel, intéseivel Istenhez vezet minket.

e) Új viszony a Szentlélekkel. A keresztség a Szentlélekkel is összekapcsol, templomai leszünk.

2) A keresztséggel járó kötelezettségek. a) Istengyermekeihez méltó élet: Ha egy értelmetlen gyermek a sárban fetreng, vagy egy közismert vezető teszi, mindenki megbotránkozik.Az utóbbi bűne súlyosabb.

b) Krisztus prófétai, papi és királyi küldetésnek eleget tenni (vö. LG 34-36). - Mint próféta Isten üzenetét hirdette az embereknek (Mk 1,15). - Mint pap bemutatta Atyjának a legkedvesebb áldozatot. - Mint király az embereket, tanításával és engedelmességének példájával visszavezette Istenhez.

c) Teljesíteni az Egyházzal szembeni kötelezettségeket. Hűségesen ragaszkodjunk, ugyanakkor igyekezzünk, hogy ne hozzunk Rá szégyent méltatlan életünkkel.

II. A bérmálás megerősíti bennünk mindazt, amit a keresztség elkezdett: kegyelmi erőt és a Szentlélek segítségét adja, hogy felnőtt keresztényként éljünk.

1) A bérmálás megerősíti bennünk az Istenhez tartozást. Mélyebb ismeretet ad Isten szeretetéről.

2) A bérmálás felébreszti bennünk a keresztény öntudatot. Aeneas Sylvius Piccolomini – II. Pius.

3) A bérmálás a karizmák, a Szentlélek adományainak a szentsége. A Szentlélek rendes (1Kor 12,4-9) és rendkívüli adományokon kívül, egyszerűbb kegyelmeket is ad (talentumok).

4) A bérmálás szentsége öntudatosítja bennünk, hogy Isten jelen van lelkünkben.

5) A bérmálás átalakít. A Tordai-hasadék. A mészkő szerkezetét a tűz átalakítja. Kérnünk kell a kegyelmet, fel kell készülnünk rá, hogy tudjuk elfogadni és felhasználni. Krisztus csak azokon segített, akik hittek a hatalmában és segítségét kérték (10 leprás - Mt 9,28). Az apostolok Krisztus meghagyása szerint tíz napon imádkozva várták a Szentlelket. Mi is kérjük állhatatosan, hogy teljes értékű keresztények tudjunk lenni. 

Válaszolj az alábbi kérdésekre!

1. Mi történik a keresztség szentségében?

2. Kibe oltódunk a keresztség által?

3. Milyen új viszonyt hoz létre a keresztség?

4. Melyek a keresztséggel járó feladatok?

5. Milyen kapcsolat van a keresztség és a bérmálás között?

6. Mit jelent a keresztény öntudat? Tudsz-e példát mondani?

7. Miért kapjuk a Szentlélek adományait, karizmáit?

8. Te milyen adományokat kaptál Istentől?

9. Hol ismerhetjük fel a Szentlélek munkálkodását, átalakító erejét?

10. Bízol-e a Szentlélek erejében?

11. Mi szükséges ahhoz, hogy a bérmálás hatékony legyen bennünk?

12. Mit tettek az apostolok Pünkösd előtt, és te mit teszel?

            Reményik Sándor:

           Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótlanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárul ki átokra, immáron,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

**

Előző leckék: 

2018-ban bérmálkozóknak 1. 

2018-ban bérmálkozóknak 2.