November 5. Szent
Imre napja van, mivel ez az ünnep nem előzi meg a vasárnapot, ezért a szentmise szövegeit a vasárnapról
vesszük. Az olvasmányok a tekintélyről, a tiszteletről és az engedelmességről
szólnak. Ezzel nagyon is összhangban van a magyar szentcsalád szelleme. Imre
herceg István királynak és Gizellának fiaként született 1007-ben
Székesfehérvárott. Hétéves koráig a szülői házban nevelkedett, majd Szent
Gellért nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. István király a
felnőttkorú trónörökösnek írta az Intelmek Könyvét. Ennek ősmintája a
Szentírás állapotbeli
kötelességekről szóló részeiben található. A mai igerészek
papoknak, szülőknek, nevelőknek, bizonyos mértékig mindenkinek szólnak, hiszen
felelősek vagyunk a felnövekvő nemzedékért. Szolgálatunk három vonását
olvashatjuk ki a Szentírás üzenetéből.
1) Isten előtti felelősséggel kell tanítani. (Mal 1,14b-2,2b. 8-10) A választott nép, amikor hazatért a babiloni
fogságból (Kr. e. 538) a levita papság az istentiszteletet lelkesen vezette.
Később ellanyhultak, elvilágiasodtak, a kényelem, a megszokás vezette és
lanyhaságuk átragadt a népre. Az eltorzult vallásosság miatt mások is
elromlottak. Romlott állapot, mikor a tanító saját bűnös életéhez igazítja a
rábízott tanítást. Isten népének szent jellege pedig az Isten iránti őszinte
hódolatban és imádásban mutatkozik meg. Aki nem az Isten előtti felelősséggel
tanítja a rábízottakat, az akadályozza Isten és emberek közös együttműködését.
2) A tanító életmódja tükrözze,
hogy ő is alávetettje az üzenetnek. Jézus hallgatóságához és tanítványaihoz
beszél, hogy a tanítók legyenek tanúságtevők és közvetítsék az általa hozott
kinyilatkoztatást. (Mt 23,1-3) Jézus
hozzá mert nyúlni a tekintélytisztelethez, amihez kevesen mernek. Arra kéri
tanítványait, hogy ne utánozzák az írástudók és farizeusok módszerét, mert a
törvényt „tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt.” Úgy bírálja őket, hogy a
három szót, melyet kisajátítottak maguknak, elvitatja tőlük és rámutat a szavak
jogos tulajdonosaira és az írástudók közvetítői szerepére. Jézus miért vette el
a farizeusoktól a „mester”, az „atya” és a „tanító” megszólításokat? Azért,
mert ezek a szavak a Szentháromság személyeire vonatkoznak: – egy a ti Atyátok,
a mennyei; – egy a ti tanítótok, Krisztus; – ti mindnyájan testvérek vagytok,
mivel ugyanaz az egy Lélek itat át. Az irgalmas Jézus a külső, lélek- és
szeretet nélküli vallásosságot utasítja el. Kijelenti, hogy tanítását testvéri
közösségben az Ő szeretetével kell tovább adni.
3) Az Isten iránti életmódot az odaadó szeretet táplálja. Ez az a szeretet,
amely a mások üdvösségét szolgálja. (1Tessz 2,7b-9.13). Az apostolok saját
példájukat állították a hívők elé. És mi elöljárók, szülők, gyermekek milyen
példát mutatunk?
„Aki önmagát
megalázza, azt felmagasztalják.” Mt 23,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése