November 19.
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe. Életét több, hiteles, kortárs forrásból
ismerjük. Magdeburgi Konrád ferences szerzetes, Erzsébet lelkivezetője egy
évvel a szent halála után már rövid életrajzot szerkesztett, s függelékként
tanúk igazolta csodák sorozatát csatolta hozzá. A szentté avatási eljárás
aktája is megőrződött. Ezek kiemelik, hogy Erzsébet nemes volt származását
tekintve, de még inkább hite és vallása által.
1207-ben született a sárospataki
királyi várban. II. András magyar király
(1205-1235) és Merániai Gertrúd voltak a szülei. Még itthon, apja óbudai
udvarában történt a négy éves Erzsébettel a híres rózsacsoda. Wartburg várába
vitték. A felnövekedett Erzsébet és Lajos a szülők kívánsága mellett saját
akaratukból 1221-ben összeházasodtak. „Csodálatos szeretettel szerették egymást
és jámbor szavakkal kölcsönösen Isten dicsőítésére és szolgálatára buzdították
egymást” – így vallott egyik szolgálója.
A házastársak igazi egységét,
egyenrangúságát jelenítették meg. A kor szokásaival ellentétben, mindenütt
együtt jelentek meg. Három gyermekük született: Hermann (1223), Zsófia (1224),
és Gertrúd (1225). Boldog házasságuk 1227. szept. 21-én véget ért, Lajos
meghalt Itáliában. Erzsébet áldozatos keresztútja kezdődött, mely 1231.
november 17-én ért véget. Marburgban temették el, sírja a szegények és betegek
zarándokhelye lett.
1235. május 27-én IX. Gergely pápa a szentek közé iktatta.
Azóta a legközismertebb magyar a világon, ahogy mondják: Magyarországi Szent
Erzsébet.
Ő az istenfélő okos asszony megtestesítője: munkaszeretet,
áldozatkészség, megfontoltság és hűség, amelyet az Istentől kapott kegyelemmel
bontakoztatott ki. (Péld 31,10-13. 19-20. 30-31)
A Példabeszédek könyve
gyakorlati teológiát ad: Isten megjutalmazza a szolgáló szeretetet, az éber és
józan személyt, más szóval a „derék asszonyt”, aki olyan tulajdonságokkal
ékesíti fel magát, melynek forrása az igazi bölcsesség és az Isten félelem. A
családok boldogságának alapjai ma is a kiművelt emberi jó tulajdonságok,
melynek dicséretében ott van az Úrra figyelő egyház is.
A földi zarándokútját
járó Egyházától az Úr azt kéri, hogy a kapott talentumokkal gazdálkodjék
okosan. (Mt 25,14-30) Istennek
tetszően szolgálni csak is bizalommal lehet, melynek alapja az olyan fokú
összetartozás, amilyen az egészséges szervezetben van. Benne az egyes tagok
adománya és működése az egész testre irányul. A kapott adományoktól függ a
felelősségünk is.
A hűtlen szolga nem vállal közösséget se Urával, se
társaival. Értéktemető úton jár, ezzel önmagát zárja ki Isten népének kegyelmi
életéből.
Eljön az Úr, számot kell adni életünkről. (1Tessz 5,1-6) Az Úr
örömében azok részesülnek, akik szeretetben éltek/élnek.
„Istenünk, add, hogy örvendezve mindig neked
éljünk” (Könyörgés)
Add, Urunk, hogy az ifjúság szorgalmas tanulással és céltudatos önneveléssel készüljön élethivatására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése