Mi nem vagyunk magyarok?

Az április 8-i választásokra készülve a magyar balliberális pártok egyes politikusai a határon kívüli magyar honpolgárokra sértő, amolyan "bicskanyító" kijelentéseket tettek. Mi székely magyarok fegyelmezett katona nemzet vagyunk, nem migránsok, akikért ők lelkesednek!!! Minek képzeli magát a balliberális oldal, hogy ők mondják meg, hogy ki a magyar? Mi a húsvéti hagyományunkkal is válaszolunk! 

Kedves magyar választó honpolgárok válasszatok!

A mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, melyre a nagyböjt folyamán áhítattal készültünk és szentségekhez járultunk. A liturgikus év csúcspontja nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása. az ünneplés tetőfoka, mely húsvét vigíliájával kezdődik és magában foglalja húsvétvasárnapnak mint az „ünnepek ünnepének” liturgiáját is.

Krisztus húsvéti misztériuma jelenül meg az ünneplésben: a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött. Ez a győzelem Jézus keresztje által született. A húsvéti vigíliáról kijövet köszöntésünk is ezt fejezi ki: Föltámadt Krisztus! Felelet: Valóban föltámadt!

Húsvét reggelén eledeleinket megáldatjuk, ez a húsvéti ételszentelés. Az eledeleket kókonyás, füles kosárban visszük szenteltetni, amit hímzett terítővel takarunk le. Az ételszentelés után igyekszünk haza, hogy a böjtös napok után tiszta lélekkel vehessük magunkhoz a megszentelt eledeleket. A bárány Jézus áldozatára emlékeztet, a piros tojás a vérére és feltámadására, mert amint a csirke kikel a tojásból, Jézus úgy támadt föl a sírjából. A közös reggeli után szentmisére megyünk, hogy az Úr asztaláról is táplálkozzunk.

A tavaly egy riportban kókonyaszentelést emlegettem, ami után egy jószándékú hívem így figyelmeztetett: „Nem a teljes szenteltet a kókonya, hanem a kicsi kalács.” Megköszöntem észrevételét és megígértem, hogy a szó jelentése után nézek. Elsőként Istenszolgája Bálint Sándor néprajzos műveit, majd a Katolikus Lexikont, a Szótörténeti Tárat, a Magyar Tájszótárt, a Történeti-Etimológiai Szótárt böngésztem. Mindezekben a kókonya húsvéti szentelt ételként szerepel, akár az 1573-ban kelt, Kolozsvár törvénykezési jegyzőkönyvében. (EMSzT VII. 33.)

Bálint Sándor szerint is a Székelyföldön és a bukovinai Andrásfalván a húsvéti szentelt eledelek (kalács, sonka, bárány, tojás, só, ital) összefoglaló neve kókonya. 

A szegediek és az udvarhelyi székelyek ajkán a megszentelt húsvéti keménytojást jelenti. Az istensegítsi székelyeknél a húsvéti kalács neve volt.

A gajcsánai és klézsei csángó-magyarok is kókénya névvel illetik a húsvéti tojást, túrós süteményt. Megállapítása szerint a kókonya szavunk az egész magyarság körében már az Árpád-kortól használatos volt, és a húsvéti szentelt eledeleket értették alatta. 
Hitünk és hagyományunk őrzése mellett még szavaink jelentéséhez is hűségesek vagyunk. 
Erről meggyőződhet bárki húsvétvasárnap reggel 8 órakor Csíkszereda Főterén.

A feltámadt Krisztus szeretete simogassa meg mindannyiunk lelkét, hogy a kókonyát békében fogyaszthassuk, s ezzel is tegye kegyelemteljessé húsvéti ünneplésünket!