2018. 03. 29.

Nagycsütörtök és a történelem


Nagycsütörtök este az Eucharisztia szerzését, Jézus Urunk új és örök szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok igazán az Úr halottaiból való feltámadása után értették meg ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, nem nagyon tudjuk szóval kifejezni, csak megsejtjük e közösségteremtő szentséget. 
A Jézus-szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanít és vezet. Isten Szolgája Prohászka Ottokár püspök az Élet igéiben írjat: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” Vagyis, mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem taníthat. Ez a felismerés a hit ajándéka. 
Borberek falu Gyulafehérvártól délre, Alvinc szomszédságában, a Maros nyugati partján fekszik. Mára csak a történelmi múltja magyar. Évente felkeresem Hunyadi János által 1442-ben újraépített gótikus, romtemplomot. 
Oda belépni egy évtizeddel ezelőtt csak a templom oldal ablakán lehet. A benti látvány leírhatatlan. Halott templom, csak a falai állnak, maholnap az enyészeté lesz. Hívei nincsenek, csak leltári tárgy a kolozsvári református püspökségen. 
A hitújítással az Eucharisztia ünneplése megszűnt a templomban. Ott nem kérték az emmauszi tanítványok szavával: maradj velünk Uram, mert esteledik és lemenőben van életünk napja. Ott nem cselekedték meg Krisztus parancsa szerint a szentmisét. Nem tudott csak igével megmaradni a magyar közösség, ezért elpusztult teljesen. 
A zord idők során a szemét is felvette, pontosan a falba épített szentségtartófülke aljáig. Ilyenkor sajgó szívvel, csupasz kézzel kisepertem onnan a szemetet. Barátaimnak csak ennyit szoktam mondani: Így pusztul el a nép, amely nem tudja Jézust az Eucharisztiában maga között tartani és őt ünnepelni. 
A húsvéti misztérium ünneplését az utolsó vacsorára misztériumával a nagycsütörtök esti misével kezdjük.
Testvéreim, az Eucharisztia szerzésének, az újszövetségi papság és a szolgáló szeretet rendelésének estéjén, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: Hogyan értékeljük Jézus szentségi jelenlétét? Szívesen megünnepeljük-e keresztáldozatát és örvendünk-e annak, hogy az Emberfia testét és vérét vehetjük a szentáldozásban (az úrvacsorában)?  
Bánjuk meg mulasztásainkat, s ma este vele együtt könyörögjünk népünkért a mennyei Atyához:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.
Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét, és szolgáljuk javát.
Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a Te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.
Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. 
Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.
Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.
Egyházi jóváhagyással: 18/2012. január 31.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése