Ments meg, Istenem!

A hegymászó kötele - A hegymászó életének nagy álma volt, hogy egyszer eljusson a legmagasabb hegycsúcsra. Sokévi felkészülés után indult el a nagy útra. Nem vitt magával társakat, egyedül akarta megszerezni a dicsőséget. Elindult felfelé. Amikor beesteledett, ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, amíg koromsötét lett. Minden fekete volt. A napot és a holdat sűrű felhők takarták el, és semmi sem látszott. Ahogy így mászott felfelé, egy pár lépésre a csúcstól megcsúszott, és zuhanni kezdett. Csak fekete pontokat látott.

Ellenállhatatlan erő húzta lefelé. A teste a levegőben lógott, csak a kötél tartotta erősen.

Halálfélelem fogta el. Felvillantak előtte életének jó és rossz eseményei, és kétségbeesve kiáltott fel: - Istenem! Segíts!

Ekkor egy hang, mely felülről jött, onnan, ahol az eget sejtette, azt kérdezte:

- Mit akarsz, mit tegyek?

- Ments meg, Istenem!

- Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?

- Persze, hogy hiszem!

- Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve!

Ezután mély csend lett. Ám a hegymászó nem engedelmeskedett: úgy döntött, hogy továbbra is teljes erejével kapaszkodik a kötelébe. 

A mentőcsapat másnap holtan találta meg. Megfagyott teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. Csak három méterre volt a földtől.