Isten és ember kapcsolatának csodája

Izaiás próféta Istennek népe iránt érzett szeretetét az emberi szerelemhez hasonlítja. Új szövetségről is beszél: „Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít, és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.” (Iz 62,1-5)  A menyegző és a menyegzői lakoma hasonlata a messiási idők dicsőségének látható képét jelentik. Keresztelő János önmagát a vőlegény barátjának mondta, Jézus pedig vőlegénynek nevezte önmagát. Első csodáját is egy menyegzőn műveli. (Jn 2,1-11) 

Jézus a kafarnaumi halász tanítványokkal: Nátánáellel, Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel, Jakabbal és Jánossal akkor ért Kánába, amikor a tanítványok másik csoportjának, ifjabb Jakabnak és Simonnak öccse, Judás Tádé menyegzője már javában folyt. Judás Tádé Alfeusnak vagy másik nevén Kleofásnak, Szent József testvérének és egy bizonyos Máriának, Szűz Mária egyik unokahúgának volt a fia. Jézus nagyon szerette ezt a rokonságot, és ebből a családból három férfit hívott tanítványai sorába. 

A legkisebb fiút, Judás Tádét  édesanyja nagyon szerette, és Szívecském, Gyönyörűségem néven szólítgatta. Ez a megnyerő, szeretetreméltó egyéniség 17 éves lehetett, amikor eljegyezte menyasszonyát. A jegyesség ideje egy évig tartott és ezalatt történt, hogy Jézus meghívta Judás Tádét is apostolai közé. 

A menyegző zavartalan lefolyásáról a vőlegény egyik barátja, a násznagy gondoskodott. A zsidóknál az volt a nép szokása, hogy ha hajadon lány volt a menyasszony, akkor a menyegző egy teljes hétig tartott. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött. Akkor előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor, mint ez Kánában is megtörtént. 

János a szemtanú írja: Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Mária természetfeletti hite késztette Jézust cselekvésre. És Jézus kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Jézus a vizet borrá változtatta, borunkat pedig szent vérévé teszi, hogy lelkünkben is csodás átváltoztató működését kifejthesse. Jézus egyházát különféle Lelki adományokkal halmozta el, hogy mindenki érdemszerzően tudja szolgálni a közösséget és az üdvösséget. (1Kor 12,4-11) A Szűzanya példát mutatott, ő Jézushoz folyamodott, mi is szükségeinkben járuljunk Jézushoz.

Az V. kereszteshadjáratra 1217 és 1219 között került sor, melyet II. Endre magyar király vezetett. A király seregében ott voltak a könnyűlovas székelyek is. Endre Betszaidánál  megverte a szultán seregét, a táborhegyi erődöt már nem tudta elfoglalni. Kisebb csatározásokat hajtott végre a Genezáreti-tó körül és ereklyegyűjtésbe kezdett. A kánai menyegző helyén egy kőkorsót szerzett. A székelyek e zarándoklásuk emlékére a jeruzsálemi ötöskeresztet viselték, amit Udvarhely címerébe foglaltak.

„Hirdessétek minden népnek, mondjátok el az Úr csodás tetteit.” Zsolt 95.