Az
Ószövetségben vallási szinten az olajjal való megkenéseket úgy tekintették,
mint a vidámság vagy a tiszteletadásnak a jelét. A gyógyítási vagy
felszentelési szertartásoknál is kenetet használtak. Azok a megkenések,
amelyekről a Biblia beszél, a legtöbb esetben felszentelési szertartások. A
király felkenése egyedülálló helyet foglal el a konszekráló szertartások
között. A felkenést egy próféta vagy pap, az Isten embere végezte. Sault és
Dávidot Sámuel próféta kente fel. Olvasmányunk Dávid titkos felkenéséről szól.
(1Sám 16,1b 6-7 10-13a) A próféta is ember, sokszor a külsőt nézi, az Úr
azonban a szívet. A felkenés által, Dávidot attól a naptól eltöltötte Isten
Lelke. Dávid sikere annak köszönhető, hogy a hivatás betöltésére megkapta az isteni
segítséget. Dávid nevének jelentése: paracsnok, vezér. Az Újszövetség egyszer
tesz említést, hogy Jézust messiási feladata megkezdésekor, éspedig a
keresztségekor Isten felkente Szentlélekkel és hatalommal (ApCsel 10,38). Jézus
nyilvános működése elején, amikor a názáreti zsinagógában Iz 61,1-et felolvasta:
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel
engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az
elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,18-21), nyomban
magára alkalmazza: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Ő maga
magyarázta meg, hogy ezt a felkenést mint prófétai felkenést az üzenet
hirdetése végett kapta, és így is cselekszik.
Az evangéliumban olvassuk: Jézus
a világ világossága, látová tesz egy vakon születettet. (Jn 9,1-41) A csoda
leírása drámaian egyszerű és szinte jegyzőkönyvszerű. Ezt a csodát hivatalosan
megvizsgálták a farizeusok, s a zsidóságnak mind elméleti, mind gyakorlati
síkon kiemelkedő képviselői. A csoda annyira nyilvánvaló, annyira minden
kétséget kizár, hiszen a porból csinált sár önmagában nem gyógyíthat meg egy
vakon született embert, így a farizeusok kényszerülve lennének hinni. De éppen
ezt nem akarják megtenni és ezért minden mesterkedést megpróbálnak, hogy a
meggyógyított embert és a szüleit rávegyék, tagadják meg a csodát és
nyilatkozzanak Jézus ellen. A szombat miatt Jézusra szeretnék bizonyítani
bűnösségét, hogy a szombatot megszegte. Mivel nem tudják a csodát megcáfolni,
ezért az embert kidobták. A vakon született a csodából helyesen következtet,
hogy Jézus próféta és az Isten van vele, de még nem ismete fel Jézusban a világ
Megváltóját. Erre ad neki alkalmat Jézus, mikor megkérdezi: „Hiszel-e
az Emberfiában, a Messiásban?” – „Ki az, Uram, hogy
higgyek benne.” – „De hiszen látod – felete Jésus –, ő beszél veled.” –
„Hiszek,Uram! – s leborult előtte. Mi Krisztus keresztsége által lettünk a
világosság fiai. (Ef 5,8-14) Éljünk hát úgy, mint a fény fiai!
„Aki
engem követ, övé lesz az élet világossága”. Jn 8,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése