Isten
az önmagával való közösség életére akarja vezetni teremtményét, az embert. Az
üdvösségről szóló tannak ezt az alapvető eszméjét fejezi ki a szövetség témája.
Az Ószövetségben ez uralkodik az egész vallási gondolkodásban, de az idők során
elmélyült. Ádámmal való első szövetségét a bűnbeesés után maga Isten
változtatta meg és adta megváltói tervét. Noéval és fiaival már egy másik
szövetséget kötött, ugyanígy újabbat Ábrahámmal is, amit aztán megváltoztatott,
hogy Mózessel is egy újabbat kössön. Amikor pedig a mózesi szövetséget sem
tartották meg, akkor Isten megígérte, hogy ezeket a parancsokat hatályon kívül
helyezi és a végső nemzedékkel egy új szövetségre lép, amelyik másmilyen lesz,
mint az előző volt, és szívükbe írja törvényét, amelyet ezután már nem
változtat meg.
Az Újszövetségben páratlan teljességre jut a szövetség, mert
most már Jézus Krisztus teljes misztériumát tartalmazza. Isten örök és
legnagyobb terve az emberrel, a Fiú megtestesülése, földreszállása, hogy életáldozatával
kiérdemelje nekünk Isten Szentlelkét, aki igazzá tesz a kegyelem által, és így
alkalmassá Isten országára. Szent Fiának megtestesülését Atyánk a történelem
századain át készítette elő.
Ennek az előkészítésnek fontos lépése volt
Ábrahám kiválasztása. (Ter 12,1-4a) A
Szentírás nem említi, hogy Ábrahám milyen formában kapta a kinyilatkoztatást.
De készséges engedelmessége és egész életét betöltő hite mutatja, hogy teljes
bizonyosság töltötte el. Elhagyta rokonságát és környezetét, ahol pogány
isteneket tiszteltek és meddő feleségével elindul az ismeretlenbe, mert hiszi,
hogy Isten nagy néppé tudja tenni, sőt különleges hivatást adhat neki, amelyből
sokakra áldás származik. A választott nép léte és jövője ettől a feltétlen
hittől függött. Vagyis belőle születik a világ Megváltója, akivel megkezdődik
az Isten irgalmát hírdető kinyilatkoztatás és az üdvösség. Ez volt Ábrahánnak
és népének hivatása, mely lejárt a nagy ígéret teljesedésével, midőn eljött
Jézus, az Isten Fia. Ábrahám hite lett a mérce, hogy Isten áldását elnyerjük.
Jézus tanításával és tetteivel kinyilatkoztatta küldetését. Tanítványait, hogy
még jobban megerősítse hitükben, ezért felvitte Pétert, Jakabot és Jánost a
hegyre. (Mt 17,1-9) Ott Jézus felragyogtatja dicsőségének előlegezett fényét.
Arca fénylik, mint a nap, ruhája fehér mint a fény. A megjelent személyek, a
törvény, a próféták képviselői tanúságot tesznek Jézusról. Szenvedéséről
beszélnek. Fényes felhő borítja be őket, és az Atya szózata hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt
hallgassátok!” Az Istenjelenés
félelméből Jézus érintése emeli ki az apostolokat és erősíti meg hivatásukban. Pál
apostol halála előtt írta, hogy Krisztus az evangélium hírdetőjét megmenti
minden bajból. (2Tim 1,8b-10). Életünket feláldozhatjuk, mert az ígért jutalom
nagyobb!
„Én jóságos és irgalmas vagyok tihozzátok.” Joel 2,13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése