Virágvasárnap

Virágvasárnap a nagyhét első napja. A nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig tart. Napjai: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Virágvasárnap elnevezései változatosak. Leggyakoribb neve Dominica palmarum (lat.), a pálmaágak vasárnapja, ami az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Azokon a területekeken, ahol nincs pálmafa, használatos a virágvasárnap név, mely zöldellő vagy virágzó, a Kárpát-medencében a legkorábban virágzó fűzfaágakra, pimpóra, barkára, barkaszentelésre utal. – Virágvasárnap liturgiájának sajátossága a barkaszentelés, a virágvasárnapi körmenet és evangéliumként a passió.

– A szentelt barkához fűződő néphagyomány Európa szerte egységes és napjainkban is eleven. 

A katolikusokon kívül a protestáns lakosság is kedveli. A magyar nyelvterületen ismert alkalmazási módjai a következők: az eresz alá, a szentképek mögé tűzött pimpóval védik a házat a villámcsapástól. Viharban vagy jégeső idején védekezésül gyakran a tűzre vetnek néhány szem szentelt pimpót. Ilyenkor a pimpót a szentelt gyertya lángjánál gyújtották meg, és imádkoztak mellette. Jégverés ellen még ki szokták tűzni a házikertek sarkaiba. Az ember és beteg jószág gyógyításához kedvelt gyógyszernek tartották a szentelt barka füstjét. Még előfordul, hogy a boldogasszony ágyába (az újszülött gyermek édesanyjának ágya) tett szentelt barkával védik az anyát és gyermekét a rontástól. Még számos vidékén él az a szokás, hogy a virágvasárnapi szentelés után a temetőbe is visznek a barkából, s ott a sírokra tűzik. Van ahol a halott koporsójába is tesznek. A barkaágakat rendszerint egy évig őrzik, majd elégetik, és a hamut a hamvazószerdai hamuhoz keverik.