A Fájdalmas Szűzanya emléknapja van. Szent János leírja,
hogy nagypénteken Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére,
Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus látt, hogy ott áll
anyja és a tanítvány, akit szeretett: így szólt anyjához: - Asszony, íme a te
fiad!. Aztán a tanítványhoz fordult: - Íme, ő a te anyád! (Jn
19,25-27)
Amikor az
Úr vérében megköti az új és örök szövetséget az Atyaisten és az emberek között,
akkor azok között is új és örök szövetséget akar létrehozni, akik hisznek
benne, akik tagjai ennek az új és örök szövetségnek. Ezzel minden emberi
szövetség is új és örök, melyet még a bűnök sem szakítják meg, mert éppen a
bűnök bocsánatában áll. Ezentúl minden emberi kapcsolat új és örök, amely az új
és örök szövetségben élők, a Krisztus-hívők között létesül.
Ez a szentmise most legyen
részünkről az alázatnak, a vigasztaló szeretetnek és megbánásnak a bizonysága.
Segítsen nekünk a Szűzanya, aki osztozott Fia szenvedésében, hogy mi is jók
tudjunk lenni, a szenvedők mellett tudjunk állni és tudjunk segíteni rajtuk. És
osztozzunk szenvedésükben. Ha mulasztásunk van e téren bánjuk meg bűneinket.
A
Fájdalmas Szűzanya ábrázolásával gyermekkoromban találkoztam, a csíkszentsimoni
temető kápolnájában. Az Endes család temetkezési helye volt a kápolna kriptája.
A kápolna oltárán a sasvári búcsújáróhely Hétfájdalmú Pietájának mása volt. A
kápolnában temetések alkalmával mentünk be, és Mindenszentek délutánján. Mindig
szomorúság és félelem fogott el a Fájdalmas Szűzanya láttán. Később
megértettem, hogy a Boldogságos Szűz Mária szenvedéseit fejezi ki a szobor. Jézus
keresztje mellett álló Máriának neve: Fájdalmas Anya, és a kifejezés az életét
végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség
száma).
1. A Fájdalmas Szűzanya kultusza az evangéliumra (Mt
2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; 2,48: a tizenkét éves Jézus; Jn 19,25: a kereszt alatt) és a hagyományra megy vissza. Az egyik hagyomány szerint János
evangélistát tartja a kultusz megalapítójának, akinek Jézus nagy kegyelmet
ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. A másik változat szerint
Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára
menet találkozott, templomot épített a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére és később
ebből a közösségből alakult ki a szervita rend. Egyházunk a Fájdalmas Szűzanya
ünnepét vagy emléknapját a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon,
szeptember 15-én tartja. A Fájdalmas Szűzanya ünnepét először a szerviták
kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján.

Ismerkedjünk
meg a szervitákkal. Kik a
szerviták? Latinul Ordo Servorum Mariae, Szűz Mária Szolgái
klerikus férfi szerzetesrend. Alapítója 7 gazdag és jámbor firenzei férfi.
Valamennyien Firenzében születtek a 12. század végén, kereskedők voltak.
Miközben Firenzében 1220 után a császárpártiak és a pápapártiak háborúztak, ők
1233. augusztus 15-én közös életre szánták el magukat, és elvonultak a Monte
Senarióra. Az ágostonos regula szerint éltek, fekete rendi ruhát viseltek, megalapították
a Szűz Mária Szolgái rendjét. Feladatuknak tekintették a Fájdalmas Szűzanya
tiszteletének ápolását. Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban
hozzájárult 1250-ben Capocci bíboros, pápai követ dekrétuma, amely a
szervitarend elöljáróit fölhatalmazta arra, hogy a kiközösített II. Frigyes
császár párthíveit föloldják a kiközösítés alól, ha felöltik a rendi ruhát. A
német kultúrkörből sok lovag belépett a rendbe. A szerviták Magyarországon első házukat Sopron vármegyében 1644-ben,
Lorettom mellett alapították. A törökök folyamatos
kiszorításakor Egerben, majd Pesten
telepedtek le. A Fájdalmas Szűzanya
tiszteletét szentbeszédek, szentségimádások tették lelkileg is átható erejűvé.
Mikor a Fájdalmas Szűz közbenjárására Sasváron, Egerben gyógyulások is
történtek, zarándokolni kezdett a hívők sokasága, hogy ott kérjék a gyógyulást,
az erőt, a bátorítást és a reménységet a Fájdalmas Szűzanyától. A csodák
hatására kialakult a búcsújárások és ünnepi körmenetek szokása. Mindez jelezte,
hogy erősödik a hívek szívében a remény, a jövőbe vetett bizalom, hogy lepusztított
hazánkban újra otthon érzik magukat a hívek, és vágynak életükben arra a lelki szépségre
és harmóniára, amit a hitünkből meríthetünk.
2. A Fájdalmas Szűzanya tiszteletében
beteljesedik az, amit Szent Lukács evangéliumában az agg Simeon jövendölt, amikor
Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban. „A te lelkedet is tőr járja át” (Lk
2,35) – halljuk a prófétai szavakat.
Szent Bernát a
Szűzanya dalnoka, Szűz Máriának a kereszt alatti különleges szenvedését Jézus
szenvedésével hasonlítja össze. Ha a Fiú képes volt
a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében
együtt haljon meg vele? Krisztus szenvedése és kereszthalála az egyetlen
és örök érvényű megváltó áldozat. Ez nyitotta meg számunkra az üdvösséget. Ám
Szűz Mária szenvedése éppen Jézus személyéhez kapcsolódik. Krisztus szenvedése
miatt állja ki édesanyja a legnagyobb kínokat, együttszenved vele. Jézus szívét
a katona lándzsája már akkor döfte át, amikor a megváltó halott volt. Ez a
szenvedés Krisztus lelkét, az Atya kezébe visszatért lelkét már nem érintette.
Szűz Mária azonban élő és érző édesanyaként szemlélte a történteket.
Sejtelmes
részletességgel szólt tehát az agg Simeon jövendölése, hogy Mária lelkét járja
át a tőr. Igen, a lándzsa vasa Máriának nem a testét, hanem a lelkét sebezte
meg. Ő volt az az ember, aki már akkor a szeretetben legközelebb állt Szent
Fiához. Ő volt az, aki tudta, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott; tudta,
hogy ő a Megváltó; hitt abban, hogy Isten ígéretei beteljesülnek. Mégis mintha
mindennek az ellenkezője történt volna. Mintha Jézus titokzatos szavai is
különleges értelmet kaptak volna: „Nem békét hozni jöttem, hanem kardot” (Mt
10,34). Igen! Jézus nem fegyveres harcot hirdetett. Ezt még Szent Péter is csak
az olajfák hegyén értette meg. Az a fegyver, ami Jézussal a világba jött, az
ellene fordított fegyver volt. Az ő igazsága azóta is újra meg újra a gyűlölet
és az erőszak áldozata a történelemben. Követőinek szenvedése, a vértanúk
helytállása kiegészíti (vö. Kol 1,24), új meg új helyzetekben ragyogtatja fel
Krisztus szenvedését.
A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél
nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette életre
képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt.
3. A Fájdalmas Szűzanya minden
szomorúságunkban, betegségünkben, csüggedésünkben közbenjárónk. Egyénileg,
de az Egyház közössége és népünk nevében is kérhetjük és kérjük pártfogó
támogatását. Az ő azonosulása Krisztussal megmutatja, hogy hogyan nyer
értelmet, hogyan törpül el minden fájdalmunk és keserűségünk, ha teljes szeretettel
Jézushoz kapcsolódunk.
– A Fájdalmas
Szűzanya példaképünk a kitartásban, mert ott állt a kereszt alatt akkor is,
amikor a tanítványok – János kivételével – már elmenekültek. Kérdezhetné valaki:
„Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?”
Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra
vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” Nagyon is
fájt.
– Az ő hitét és szeretetét
nem rendítette meg, hogy látszólag minden Jézus kudarcát mutatta. És amikor
minden az isteni ígéretek ellenkezőjét látszott igazolni, ő mégsem rendült meg,
hanem kitartott a hitben és a szeretetben. Hitt akkor is Szent Fiában!
– Ha a
világ sok országában ma is, külső veszélyek és üldözések fenyegetik a
keresztény embert, a nyugati világban a hit és az érdeklődés elvesztése,
erőt vesz rajtunk a kísértés. Nem azért éljük át ezt a kiszáradást, mert
felcsillan előttünk a jólétnek, az anyagiaknak, az utazásoknak, a műszaki
alkotásoknak, a kényelemnek a lehetősége. Gyakran ennél is nagyobb a baj.
Sokszor maga az ember változik meg bennünk. Eltárgyiasul. Mintha a szellemi és
az érzelmi gazdagságunkat nyelné el a körülöttünk kavargó, mindent betöltő kínálat,
hangzavar.
- Isten szól hozzánk és minden
embert az üdvösségre hív. Nekünk, keresztényeknek a beavatás szentségeiben
megadja a Szentlelket, hogy felfogjuk a dolgok értelmét, megtaláljuk, megértsük
vagy megérezzük az Isten akaratát, és kövessük is azt. De ehhez figyelnünk kell
a szavára. Meg kell teremtenünk magunkban a csendet, hogy gondolkodni,
értékelni, imádkozni tudjunk.
Szűz Mária a gyermek Jézussal
történteken el-elgondolkodott. Milyen mélyen és megrázóan gondolkodhatott el
fiának szenvedésén! És milyen csodálatosan élte át a feltámadás örömét és a
Szentlélek eljövetelét a tanítványokkal együtt!
Az életben eredményesek akkor
lehetünk, ha Szűz Mária hitével, el-elgondolkodunk a velünk történteken, ha
kutatjuk az élet helyzeteinek mélyebb jelentését, ha minden erőnket Isten
akaratának keresésére, Isten szeretetére fordítjuk. Ha teljes szívünkből,
teljes lelkünkből és minden erőnkből szeretjük őt, embertársainkat pedig őérte
ugyanúgy szeretjük, mint önmagunkat, akkor a földi zarándokúton át az örök
üdvösségre vezet.
Fájdalmas
Szűzanya, közbenjárónk és példaképünk, könyörögj értünk! Ámen.