2023. 09. 21.

Szent Máté

Szent Máté apostolra és evangélistára emlékezünk ünnepén, szeptember 21-én. A Máté név jelentése: „Isten ajándéka”. A vám- és pénzügyőrök, bankárok, vámosok védőszentjére. Az apostolról és evangélistáról, akinek jelképe az angyal, biztosat csak a Szentírásból tudunk, ezen kívül még a hagyományból.

Máté különös figyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Mivel Szent Péter és Szent Pál Rómában tevékenykedett, szükségesnek tartotta, hogy gyűjteményeit összegezze Jézus Krisztusról, amit az egyházi hagyomány Máté evangéliumaként tart számon. Az Úr mondásait a hasonló tartalmúk alapján fűzte egybe. A zsidóknak írta arámul, és mindegyre idézi az ószövetséget, s ezzel is igazolni akarja, hogy Jézus Krisztus a megígért Megváltó. Máté az apostol-névsorok közül kettőben a hetedik (Mk 3,18; Lk 6,15), kettőben a nyolcadik (Mt 10,3; ApCsel 1,3) helyen, Tamás mellett áll. Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést.
Máté vámos volt és a Lévi nevet is viselte. Alfeus fia volt. Meghívása így történt: „Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, aki ott ült a vámnál. Szólt neki: »Kövess engem!« Az fölkelt és a nyomába szegődött. Amikor később a házában vendégül látta Jézust, odajött sok vámos és bűnös, és Jézussal meg tanítványaival együtt asztalhoz telepedtek. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványaitól: »A mesteretek miért eszik vámosokkal és bűnösökkel?« Jézus meghallotta, és így válaszolt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: irgalmasságot akarok s nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.«” (Mt 9,9–13)

Lévi, a vámos Kafarnaumban dolgozott. Mint vámos a zsidók szemében nyilvános bűnös, kitaszított, tisztátalan ember volt. A vallási vezetők emiatt ujjal mutogattak most már nem csupán Mátéra, a vámosra, hanem Jézusra is, aki odáig alacsonyította magát, hogy közösséget vállalt a bűnösökkel, a kitaszítottakkal. Máté pedig tudta, hogy amikor fölkelt a vámasztal mellől, ő az Emberfia követője lett, akinek van hatalma a földön bűnöket megbocsátani! Ez a Jézus az irgalmasság evangéliumát hirdeti és cselekszi, és Máté azzal, hogy meghívást kapott tőle, ennek lett a részesévé.

Máté nevet valószínű, hogy Jézustól kapta, mert meghívása után ezt használja. Míg Máté meghívásának történetét az evangéliumból ismerjük, életének további eseményeiről csak a hagyományból tudunk néhány szórványos adatot.

A legenda szerint az apostolok szétválása után Máté Etiópiába (Perzsia, Szíria északi határa). Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok azt tanácsolta urának, hívja el Mátét. Ő el is ment és föltámasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy örömében egész országába hírnököket küldött, akik ezt hirdették: „Jöjjetek, és lássátok Istent, aki emberi formában megjelent közöttünk!” Az emberek össze is sereglettek, Máté pedig tanította őket, hogy kinek a nevében és erejében támasztotta föl a halott királyfit. Az emberek hittek szavának, megkeresztelkedtek, a király pedig hálája jeléül egy pompás templomot építtetett.
Volt a királynak egy Efigénia nevű leánya is, aki szintén megtért, és Máté fölvette az Istennek szentelt szüzek közé. A király halála után, Hirtacus szemet vetett Efigéniára. Máténak ígérte a fele országát, ha rábeszéli a leányt, hogy legyen a felesége. Egy alkalommal Máté a házasság szépségéről és szentségéről prédikált a szüzeknek és a népnek, és hangsúlyozta, hogy senkit nem szabad elválasztani a házastársától. A király azt hitte, hogy Máté az ő kérésének megfelelő szándékkal szól, és most beszéli rá Efigéniát a vele való házasságra. Ő azonban így válaszolt a királynak: „Úgy látom, egészen félreértettél engem, ó király, hiszen tudod, hogy Efigénia az örök Király menyasszonya, és az ő szent fátyolát viseli. Hogyan vehetnéd el annak jegyesét, aki nálad sokkal hatalmasabb?” E szavaktól Hirtacus szörnyű haragra lobbant és kirohant a templomból. Aztán elküldte a hóhért, és az, miközben Máté kitárt karral imádkozott az oltárnál, hátulról leszúrta.
Egy másik hagyomány szerint Mátét földreszegezték és máglya tűzzel körülvéve halt meg.

Szent Máté sírja a salernói katedrálisban van.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2023. 09. 20.

+ Ft. Csedő István - R.I.P.!

Ft. Csedő István szentszéki tanácsos nyugalmazott plébános, Csíkszentgyörgyön született 1945. március 29-én. Elemi iskoláit szülőfalujában járta. 
A középiskolát 1959 és 1963 között a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában végezte. 
Utána kántorként és állami munkásként dolgozott. 
1969-ben a papi hivatást választotta, és felvételét kérte a Hittudományi Főiskolába. A hat év elvégzése után Isten Szolgája Márton Áron püspök 1975. június 22-én pappászentelte. Papi jelmondata: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal (1 Jn 3,18).
Szolgálati helyei:
1975 augusztusától Szászrégenben segédlelkész.
1977 augusztusától Sepsiszentgyörgyön káplán.
1978-tól Katona és szórvány körzetében plébános.
1983-ban a Tür-Balázsfalva plébániát és filiáit vezeti.
1996-tól Gyergyótekerőpatakon plébános, ahol 2014-ig dolgozik. 
Életének utolsó éveit Gyergyószentmiklóson töltötte, de szívesen állt a hívek és a paptestvérek rendelkezésére.  
,,…Elég nehéz helyeken szolgáltam, szórványban is sokat voltam, ennek ellenére soha életemben nem bántam meg, hogy pap lettem, ha most lennék fiatal, ugyanezt a hivatást választanám”, mondta egy interjúban nyugdíjba vonulásakor.
2019 szeptemberétől a csíkszeredai Szent Kereszt plébánián, mint kisegítőlelkész végezte mindennap a papi szolgálatot 2020. március közepéig.  A hívek szerették igehirdetését, mert predikációi jól felépítettek, élettel átszőtt tanító és hiterősítő beszédek voltak.
Így mutatkozott be az Egyházközségi Apostol 2019. szeptember 14-i számában: Bemutatkozik Ft. Csedő István
http://dkjozsef.blogspot.com/2019/09/bemutatkozik-ft-csedo-istvan.html
Betegségét Istenben bízva viselte. 
Szentségekkel megerősítve 2023. szeptember 19-én, életének 79., és papságának 49. évében megtért a mennyei Atyához.

Temetése 2023. szeptember 22-én, pénteken, délelőtt 11 órakor lesz a csíkszentgyörgyi háromtízesi ravatalozóból. Ezt megelőzően, szeptember 21-én a tekerőpataki plébániatemplomban 18 órától engesztelő szentmisét mutatnak be lelke üdvéért.

A feltámadt Üdvözítő ölelje Szentséges Szívére!

 

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2023. 09. 19.

Csoda Nápolyban, 2015. március 21-én

Csoda Nápolyban, 2015. március 21-én Szent Januáriusz vére folyékonnyá vált Ferenc pápa jelenlétében

Ferenc pápa március 21-én, szombaton délután papokkal és szerzetesekkel találkozott a nápolyi székesegyházban. A találkozó végére csoda történt: Szent Januáriusz (San Gennaro) vére félig folyékonnyá vált. A Famiglia Cristiana híradása.


Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi érsek így kommentálta a csodás eseményt: „San Gennaro szereti Ferenc pápát. A vére félig folyékonnyá vált.” A pápa pedig így válaszolt: „A püspök azt mondja, hogy a vér félig folyékonnyá vált. Ez azt jelenti, hogy a szent félig szeret minket, kicsit még meg kell térnünk ahhoz, hogy jobban szeressen.”


Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt. A Dél-Olaszországban 272 és 305 között élt és mártírhalált halt San Gennaro megalvadt vére először akkor lett folyékony, amikor ereklyéit a 4. században a nápolyi székesegyházba szállították.
A hagyomány szerint egy nápolyi asszony Januáriusz lefejezésekor felfogta a vértanú püspök vérét, s évekig magánál őrizte; később átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak.
Minden évben általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és mindkét ünnepet követően nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad. Az egyik ampulla háromnegyedig van vérrel, a másik csak félig, mivel a vér egy részét III. Károly király a 16. században Spanyolországba vitte.
Fotó: Famiglia Cristiana
Magyar Kurír
(tzs) 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2023. 09. 16.

Hirdetés: 2023. szeptember 17.

1. A plébániai hitoktatást szeptember 26-án kezdjük. A hittanórák beosztását a következő Egyházközségi Apostol számában közöljük.

2. Pénteken du. 18 órától keresztelői felkészítőt tartunk a felső hittanteremben.  

3. Szeptember 23-án, szombaton a Szociális Testvérek Társasága csíkszeredai centenáriumi ünnepségük ünnepi szentmiséje 10 órakor lesz a Millenniumi templomban, a főcelebráns dr. Kovács Gergely érsek.  A szentmise keretében Székely Csilla testvér örökfogadalmat tesz.

A szentmise után Minikonferencia a hivatásról. Helyszín a Segítő Mária Gimnázium díszterme.

 

4.    A Szent Gellért Alapítvány 30 éves, búcsússzentmisét tartanak Selterszben a Szent Gellért Háznál.


 

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 25.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 25. - A Sátán álruhában - Azokon a napokon, amikor nálunk gyászmisét tartanak, 7 órakor van áldozás. Egy ilyen napon háromnegyed 7-kor érkeztem a templomba. Általában ketten-hárman szoktak lenni, de ezen a napon csak én voltam egyedül. Hirtelen a papunk lépett izgatottan a templomba. Sietségében még térdet sem hajtott, egyenesen hozzám jött, és így szólt: „Ma nem szabad áldoznia.” Kisietett, megint csak térdhajtás nélkül.
Nem értettem a dolgot, és elimádkoztam a rózsafüzért. Nem sokkal 7 előtt teljesen nyugodtan megérkezett a lelkivezetőm. Gondoltam, mindjárt el is megy, hiszen nekem nem szabad az Úr asztalához járulnom, rajtam kívül pedig nincs más a templomban. Meglepetésemre mégis bement a sekrestyébe – én meg körülnéztem, hogy talán mégis érkezett időközben még valaki –, de nem volt ott rajtam kívül senki. Bementem hát utána, és megkérdeztem: „Miért nem szabad magamhoz vennem ma az Oltáriszentséget?” „Ki mondta, hogy nem szabad?” „Hiszen Ön mondta, hogy nem járulhatok ma az Úr asztalához!” Erre megkérdezte, hogy vajon mikor mondta ő ezt. Elmeséltem neki az egész jelenetet. Ezután megnyugtatott: „Ne aggódjon, én ma még nem jártam a templomban, ez a Gonoszlélek volt megint. Vegye csak magához nyugodtan az Oltáriszentséget.”

-  Appelzellben ismertem egy bizonyos Maria Graf nevű nőt. Egyszerű parasztasszony volt, akinek néha megjelent a Szűzanya és üzeneteket bízott rá. Egyszer eljött hozzám tanácsot kérni. Ugyanis kötelességének érezte, hogy ezeket az üzeneteket megossza a világgal – viszont a püspök erről hallani sem akart. Megkérdeztem tőle: „Gyakran tud Szűz Máriával beszélni?” – Igenlő válasza hallatán arra kértem, hogy akkor kérdezze megtőle, hogy mit tegyen; hiszen biztosan Ő is tud a püspök hozzáállásáról. Az asszony így is tett, és ezt a választ kapta: „Engedelmeskedj a püspöknek! Majd én magam gondoskodom arról, hogy az üzeneteimet megismerje a világ!” Grafné engedelmeskedett. Appelzellben úgyszólván senki nem hitt az ő kegyelmi adományában, még a saját férje sem, de Isten terveit nem keresztezheti semmi. Nem sokkal az 1964. február 19-én bekövetkezett halála után a közbenjárása révén történt egy csodálatos gyógyulás. Erre már felfigyeltek, megkeresték a férjét, hogy nézzen utána, nem írt-e le valamit még az életében az asszony. Megtalálták az írásait, amelyekben gyakran felbukkant a Szűzanyának az a kívánsága, hogy mindennap imádkozzunk rózsafüzért a bűnösök megtéréséért: ezzel megfékezhetjük a Gonosz ellenség támadását. Nem sokkal azután, hogy ez a tudomásomra jutott, két levelet kaptam, majdnem teljesen hasonló tartalommal: náluk valami nincs rendjén, valószínűleg a Gonoszlélek mesterkedik. Gondoltam, egyszerre válaszolok mindkettőjüknek, hogy naponta imádkozzák a rózsafüzért a bűnösök megtéréséért. 1964. december 16-a volt, fényes nappal. Elővettem két levélpapírt, letettem őket magam elé az asztalra, melléjük pedig a borítékokat. Ahogy az első borítékra kezdtem ráírni a címzést, sziszegő hangot hallottam – összerezzentem. A Gonosz mellettem állt, kirántotta a kezem alól a két levélpapírt egészen az asztal sarkáig, és égési nyomokat hagyott rajtuk. Ez is arra volt bizonyíték, milyen hatalma van a rózsafüzér-imádkozásnak az ördöggel szemben.

A Szenvedő Lelkek figyelmeztetései

Mária Simma gyakran kapott figyelmeztetéseket és gyakorlati tanácsokat is a Szenvedő Lelkektől. Néhány ezek közül röviden.
– Az Oltáriszentség már nem kapja meg azt a kiemelt tiszteletet, ami járna neki. Sok modern templomban már nem középen áll. Sokszor pedig olyan képek vagy szobrok kerülnek a templomba, amelyek gúnyt űznek abból, amit ábrázolnak.
– Az alázat és a tisztelet hiányára mutat, ha valahol az a kívánalom, hogy állva vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget, térdhajtás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem szabad állva áldozni, például öregeknek vagy betegeknek. De aki ezt térdelve szeretné megtenni, lehetőséget kell kapnia erre, ahogy erre VI. Pál pápa is nyomatékosan utalt.

-folytatjuk -

Előző részek:

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 24.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 24. - A tisztítótűz legsúlyosabb büntetése
Levelet kaptam egy férfitől: a felesége egy éve halt meg, azóta kopogást hall minden éjjel a szobában. Kérte, hogy jöjjek el megnézni, hogy mi ez. Odautaztam, és elmondtam a férfinek: nem biztos, hogy bármit is megtudok, az sem biztos, hogy a feleségének szabad már jelentkeznie: bízzuk ezt a Gondviselésre.
Ott aludtam a szobában. Este fél 12 körül én is meghallottam a kopogást. „Mit akarsz, mit tegyek?” - kérdeztem. Nem láttam senkit, és választ sem kaptam. Azt hittem, a nő egyszerűen még nem kapta meg az engedélyt, hogy megjelenjen. Körülbelül 5 perc elteltével azonban szörnyű dobogást hallottam, és egy hatalmas állat jelent meg: ilyen még soha nem fordult elő velem. Egy víziló volt az. Azonnal szentelt vizet hintettem szét, és megkérdeztem: „Hogyan segíthetek neked?” Most sem kaptam választ, kezdett a dolog nyomasztó lenni. Ekkor a Gonosz egy szörnyű óriáskígyó képében jelent meg, rátekeredett a vízilóra és fojtogatta... aztán hirtelen eltűntek mind a ketten. Nagy aggodalom fogott el: csak nem kárhozott el ez az asszony? - Kisvártatva feltűnt egy Szenvedő Lélek emberi alakban, ahogy eddig is mindig történt, és vigasztalni kezdett: „Ne félj, nem jutott kárhozatra ez a lélek, de olyan súlyos büntetése van a tisztítótűzben, mint senki másnak.” Azt is elmondta, miért. Ez a nő évtizedekig ellenséges viszonyban volt egy másik asszonnyal, és ő volt a hibás abban, hogy ez így alakult. A másik többször megpróbált békülni, de ő erre nem volt hajlandó. Halálos betegen is visszautasította az ajánlatot, és így is halt meg. Ez arra bizonyíték, milyen szigorúan bünteti Isten az ellenségeskedést, a megnembocsátást, hiszen ez teljes egészében ellentmond a szeretet parancsának. Az életben sokszor kerül sor vitára, de ügyeljünk arra, hogy aztán elsimuljanak a dolgok. Bocsássunk meg, amilyen hamar csak tudunk. A szeretet mindent legyőz, a szeretet sok bűnt elfedez - ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Akit a lavina ölt meg

1954-ben történt, a nagy lavina-katasztrófa alkalmával. Egy húsz éves fiatalember, aki egy lavinabiztos házban lakott, egy éjjel segélykiáltásokat hallott. Rögtön felkelt, és ki akart menni segíteni, de az anyja visszatartotta: segítsenek egyszer már mások is. Most, hogy tombol a lavina, túl veszélyes odakint. A fiú azonban nem hallgatott rá, kirohant a házból, de útközben rázúdult a lavina, és ő maga is ott lelte a halálát. Ezt követően már a második éjszakán megjelent nálam, és kérte, hogy mondjanak érte három szentmisét. A rokonai csodálkoztak, hogy ilyen hamar megszabadul, ugyanis nem volt valami buzgó, vallásos ember. Nekem azonban elmondta a fiú, hogy mivel a felebaráti szeretet jegyében halt meg, Isten kegyes volt hozzá: ennél boldogabb nem is lehetett volna a halálos órája. Nem szabad elcsüggednünk, ha egy ilyen szerencsétlenség történik: soha nem tudhatjuk, mire jó az végső soron. Ilyenkor azt mondják az emberek, hogy „De hiszen olyan derék fiú vagy lány volt!” - Ismertem én egy jó pár derék fiút és derék lányt, akik aztán a bűn útjára tévedtek. Csak Isten a tudója, hogy mi lett volna később ezekből a derék fiúkból és lányokból. Csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni, hogy a jó Isten valójában milyen jó.

A Sátán álruhában
Egyszer egy Szenvedő Lélek felszólított: „A következő lelket, aki jön, ne fogadd!” A lelki vezetőmtől korábban azt a tanácsot kaptam, hogy mindenkit fogadjak, aki csak jön. Megkérdeztem hát: „Már miért ne fogadnám?” „Mert olyan súlyos vezeklésre van szüksége, aminek az elhordozásához te túl gyenge vagy!” „Ebben az esetben a jó Isten amúgy sem engedné hozzám” - vetettem ellen. Erre rám ripakodott: „Isten most próbára tesz, hogy engedelmes vagy-e vagy sem.”
Ha valamiben elbizonytalanodom, mindig a Szentlélekhez fordulok. Még soha nem hagyott cserben. Azonnal az a gondolatom támadt, hogy ez az ördög lehet, ezért röviden és határozottan felszólítottam: „Ha te vagy a Gonosz, Jézus nevében parancsolom, hogy távozz tőlem!” Egy kiáltás hallatszott, és a jelenés eltűnt. Most már biztos voltam benne, hogy ez Isten ellensége volt egy Szenvedő Lélek képében. 

-folytatjuk -

Előző részek:
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

Jézus új parancsa - 24.A. - 2023

A jeruzsálemi Ecce Homo-templomban az a szép szokás él, hogy minden mise alatt eléneklik Üdvözítőnk kereszten elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23, 34). Napjainkban is sokat hallunk arról, hogy milyen nehéz a sértéseket megbocsátani. Ha nem gyakorolják a megbocsátást, akkor szétesnek a családok, tönkremennek a vállalkozások, egymás ellen fordulnak az emberek és a nemzetek nyomorúságba jutnak. Az ószövetségi Sirák fia Kr.e. 180 körül írta meg művét. Könyvében életszabályokat közöl a haragról, a bosszúról és a megbocsátásról. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked. (Sir 27,30–28,7) Abban az időben jogos önvédelemnek számított a „szemet szemért, fogat fogért” megtorlás, mégis az olvasott üzenetben ott van a megbocsátás csírája, amely Krisztus nyomán az Újszövetségben virágzott ki. Sirák fia az ember szívéhez és eszéhez szól, amit neki a Szentlélek nyilatkoztatott ki, hogy megtanítson a helyes elmélkedési módra. Négy nagy valóságra kell gondolni, hogy Isten irgalmasságát szemlélhessük és irgalmasak legyünk. 
– „Gondolj a végső dolgokra!” Melyek ezek? Amikor Isten a holtakat feltámasztja és megtartja az utolsó ítéletet. A „szenteket” ez a távlat tette nagyvonalúvá, megbocsátóvá, hogy az ítélkezést is teljesen Istenre bízták. 
– „Gondolj halálodra!” Ez aztán kijózanít, hogy sikeresen kell megérkezni az örök életre. A halál gondolata sok embert szembesít önmagával és visszatart a bűntől. „Aki földi életében gyakran néz a pokolba, halála után nem kerül oda.” 
– „Gondolj a törvényre!” Az evangélium fényében a mindent magába foglaló törvény a szeretet. Egy igazi feladatunk van, halálunkig tovább tanulni a szeretetet. 
– „Gondolj az Istennel kötött szövetségre!” Ez kitágítja szívünket a megbocsátásra. Itt is nyomon követhető, hogy az újszövetségi kinyilatkoztatás Istene azonos az Ószövetség Istenével és Jézus a törvény meg a próféták kiteljesítője. 
Istentől bocsánatot nyer, aki maga is megbocsát embertársának. (Mt 18,21-35) Hányszor kell megbocsátani? Péter apostol kérdésére, a válasz világos: Nem hétszer, hanem hevenhétszer hétszer, azaz sokszor és mindörökké. Ezt az adósokról szóló példabeszéd is jól szemlélteti. 
Egy talentum egy katona 26 évi zsoldja. A tízezer talentum óriási összeg, megfelel a világ államadósságának. A bűnbánat láttán Isten még a legnagyobb bűn-adósságot is elengedi. 
Akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk. (Róm 14,7-9) Földi zarándokútunk végén közös rendeltetésünk az örök élet és a feltámadás. Jézus ezen isteni úton akarja köztünk megvalósítani a megbocsátást, hogy ne jussunk a szívtelen szolga sorsára.

 

„Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.”  Jn 13,34.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2023. 09. 15.

Fájdalmas Szűzanya

 

A Fájdalmas Szűzanya emléknapja van. Szent János  leírja, hogy nagypénteken Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus látt, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett: így szólt anyjához: - Asszony, íme a te fiad!. Aztán a tanítványhoz fordult: - Íme, ő a te anyád! (Jn 19,25-27)

Amikor az Úr vérében megköti az új és örök szövetséget az Atyaisten és az emberek között, akkor azok között is új és örök szövetséget akar létrehozni, akik hisznek benne, akik tagjai ennek az új és örök szövetségnek. Ezzel minden emberi szövetség is új és örök, melyet még a bűnök sem szakítják meg, mert éppen a bűnök bocsánatában áll. Ezentúl minden emberi kapcsolat új és örök, amely az új és örök szövetségben élők, a Krisztus-hívők között létesül.

Ez a szentmise most legyen részünkről az alázatnak, a vigasztaló szeretetnek és megbánásnak a bizonysága. Segítsen nekünk a Szűzanya, aki osztozott Fia szenvedésében, hogy mi is jók tudjunk lenni, a szenvedők mellett tudjunk állni és tudjunk segíteni rajtuk. És osztozzunk szenvedésükben. Ha mulasztásunk van e téren bánjuk meg bűneinket.

A Fájdalmas Szűzanya ábrázolásával gyermekkoromban találkoztam, a csíkszentsimoni temető kápolnájában. Az Endes család temetkezési helye volt a kápolna kriptája. A kápolna oltárán a sasvári búcsújáróhely Hétfájdalmú Pietájának mása volt. A kápolnában temetések alkalmával mentünk be, és Mindenszentek délutánján. Mindig szomorúság és félelem fogott el a Fájdalmas Szűzanya láttán. Később megértettem, hogy a Boldogságos Szűz Mária szenvedéseit fejezi ki a szobor. Jézus keresztje mellett álló Máriának neve: Fájdalmas Anya, és a kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma).

1. A  Fájdalmas Szűzanya kultusza az evangéliumra (Mt 2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; 2,48: a tizenkét éves Jézus; Jn 19,25: a kereszt alatt) és a hagyományra megy vissza. Az egyik hagyomány szerint János evangélistát tartja a kultusz megalapítójának, akinek Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. A másik változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére és később ebből a közösségből alakult ki a szervita rend. Egyházunk a Fájdalmas Szűzanya ünnepét vagy emléknapját a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én tartja. A Fájdalmas Szűzanya ünnepét először a szerviták kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján.  

Ismerkedjünk meg a szervitákkal. Kik a szerviták? Latinul Ordo Servorum Mariae, Szűz Mária Szolgái klerikus férfi szerzetesrend. Alapítója 7 gazdag és jámbor firenzei férfi. Valamennyien Firenzében születtek a 12. század végén, kereskedők voltak. Miközben Firenzében 1220 után a császárpártiak és a pápapártiak háborúztak, ők 1233. augusztus 15-én közös életre szánták el magukat, és elvonultak a Monte Senarióra. Az ágostonos regula szerint éltek, fekete rendi ruhát viseltek, megalapították a Szűz Mária Szolgái rendjét. Feladatuknak tekintették a Fájdalmas Szűzanya tiszteletének ápolását. Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult 1250-ben Capocci bíboros, pápai követ dekrétuma, amely a szervitarend elöljáróit fölhatalmazta arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit föloldják a kiközösítés alól, ha felöltik a rendi ruhát. A német kultúrkörből sok lovag belépett a rendbe. A szerviták Magyarországon első házukat Sopron vármegyében 1644-ben, Lorettom mellett alapították. A törökök folyamatos kiszorításakor Egerben, majd Pesten telepedtek le. A  Fájdalmas Szűzanya tiszteletét szentbeszédek, szentségimádások tették lelkileg is átható erejűvé. Mikor a Fájdalmas Szűz közbenjárására Sasváron, Egerben gyógyulások is történtek, zarándokolni kezdett a hívők sokasága, hogy ott kérjék a gyógyulást, az erőt, a bátorítást és a reménységet a Fájdalmas Szűzanyától. A csodák hatására kialakult a búcsújárások és ünnepi körmenetek szokása. Mindez jelezte, hogy erősödik a hívek szívében a remény, a jövőbe vetett bizalom, hogy lepusztított hazánkban újra otthon érzik magukat a hívek, és vágynak életükben arra a lelki szépségre és harmóniára, amit a hitünkből meríthetünk.

2. A Fájdalmas Szűzanya tiszteletében beteljesedik az, amit Szent Lukács evangéliumában az agg Simeon jövendölt, amikor Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban. „A te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35) – halljuk a prófétai szavakat.

Szent Bernát a Szűzanya dalnoka, Szűz Máriának a kereszt alatti különleges szenvedését Jézus szenvedésével hasonlítja össze. Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? Krisztus szenvedése és kereszthalála az egyetlen és örök érvényű megváltó áldozat. Ez nyitotta meg számunkra az üdvösséget. Ám Szűz Mária szenvedése éppen Jézus személyéhez kapcsolódik. Krisztus szenvedése miatt állja ki édesanyja a legnagyobb kínokat, együttszenved vele. Jézus szívét a katona lándzsája már akkor döfte át, amikor a megváltó halott volt. Ez a szenvedés Krisztus lelkét, az Atya kezébe visszatért lelkét már nem érintette. Szűz Mária azonban élő és érző édesanyaként szemlélte a történteket.

Sejtelmes részletességgel szólt tehát az agg Simeon jövendölése, hogy Mária lelkét járja át a tőr. Igen, a lándzsa vasa Máriának nem a testét, hanem a lelkét sebezte meg. Ő volt az az ember, aki már akkor a szeretetben legközelebb állt Szent Fiához. Ő volt az, aki tudta, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott; tudta, hogy ő a Megváltó; hitt abban, hogy Isten ígéretei beteljesülnek. Mégis mintha mindennek az ellenkezője történt volna. Mintha Jézus titokzatos szavai is különleges értelmet kaptak volna: „Nem békét hozni jöttem, hanem kardot” (Mt 10,34). Igen! Jézus nem fegyveres harcot hirdetett. Ezt még Szent Péter is csak az olajfák hegyén értette meg. Az a fegyver, ami Jézussal a világba jött, az ellene fordított fegyver volt. Az ő igazsága azóta is újra meg újra a gyűlölet és az erőszak áldozata a történelemben. Követőinek szenvedése, a vértanúk helytállása kiegészíti (vö. Kol 1,24), új meg új helyzetekben ragyogtatja fel Krisztus szenvedését.

A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette életre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt.

3. A Fájdalmas Szűzanya minden szomorúságunkban, betegségünkben, csüggedésünkben közbenjárónk. Egyénileg, de az Egyház közössége és népünk nevében is kérhetjük és kérjük pártfogó támogatását. Az ő azonosulása Krisztussal megmutatja, hogy hogyan nyer értelmet, hogyan törpül el minden fájdalmunk és keserűségünk, ha teljes szeretettel Jézushoz kapcsolódunk.               

– A Fájdalmas Szűzanya példaképünk a kitartásban, mert ott állt a kereszt alatt akkor is, amikor a tanítványok – János kivételével – már elmenekültek. Kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?” Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” Nagyon is fájt.                                         

– Az ő hitét és szeretetét nem rendítette meg, hogy látszólag minden Jézus kudarcát mutatta. És amikor minden az isteni ígéretek ellenkezőjét látszott igazolni, ő mégsem rendült meg, hanem kitartott a hitben és a szeretetben. Hitt akkor is Szent Fiában!                          

– Ha a világ sok országában ma is, külső veszélyek és üldözések fenyegetik a keresztény embert, a nyugati világban a hit és az érdeklődés elvesztése, erőt vesz rajtunk a kísértés. Nem azért éljük át ezt a kiszáradást, mert felcsillan előttünk a jólétnek, az anyagiaknak, az utazásoknak, a műszaki alkotásoknak, a kényelemnek a lehetősége. Gyakran ennél is nagyobb a baj. Sokszor maga az ember változik meg bennünk. Eltárgyiasul. Mintha a szellemi és az érzelmi gazdagságunkat nyelné el a körülöttünk kavargó, mindent betöltő kínálat, hangzavar. 

- Isten szól hozzánk és minden embert az üdvösségre hív. Nekünk, keresztényeknek a beavatás szentségeiben megadja a Szentlelket, hogy felfogjuk a dolgok értelmét, megtaláljuk, megértsük vagy megérezzük az Isten akaratát, és kövessük is azt. De ehhez figyelnünk kell a szavára. Meg kell teremtenünk magunkban a csendet, hogy gondolkodni, értékelni, imádkozni tudjunk. 

Szűz Mária a gyermek Jézussal történteken el-elgondolkodott. Milyen mélyen és megrázóan gondolkodhatott el fiának szenvedésén! És milyen csodálatosan élte át a feltámadás örömét és a Szentlélek eljövetelét a tanítványokkal együtt!
Az életben eredményesek akkor lehetünk, ha Szűz Mária hitével, el-elgondolkodunk a velünk történteken, ha kutatjuk az élet helyzeteinek mélyebb jelentését, ha minden erőnket Isten akaratának keresésére, Isten szeretetére fordítjuk. Ha teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeretjük őt, embertársainkat pedig őérte ugyanúgy szeretjük, mint önmagunkat, akkor a földi zarándokúton át az örök üdvösségre vezet.
Fájdalmas Szűzanya, közbenjárónk és példaképünk, könyörögj értünk! Ámen.

 


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)