A csodák sorozata indult el

Karácsony ünnepe előtt egy héttel már Jézus születéséről hallunk az evangéliumban (Mt 1,18-24). Vannak más időpontok is, amikor Jézus születésének elbeszélését ismétli a liturgikus olvasmányok rendje, például különböző Mária-ünnepek alkalmával. Nem időszerűtlen, ha karácsony napjain kívül is újra halljuk ezeket a titokzatos és örömteli sorokat, mert Isten eljött közénk emberként, és ezzel nem lehet betelni. Lehetővé tette, hogy belőle befogadjunk annyit, amennyit csak tudunk, mert ő mindig kimeríthetetlen marad. Ő jelen van, vigasztal és biztos jövőt ígér (Iz 7,10-14). 

Az olvasmány és az evangélium hátterében ott van a megígért és kiválasztott Szűz, aki nemcsak titokzatos, hanem titoktartó is. Az előtérben a férfitársadalom két férfija szerepel, Ácház király és Szent József. Az egyiknek Isten jelet ajánl, a másiknak jelet magyaráz. 

Ácház judeai király nagy bajban van (Kr.e. 735-733), mert Izrael és Damaszkusz hadsereggel készül megostromolni Jeruzsálemet. A hírre megremegett nemcsak az ő szíve, hanem a népé is. Az Úr Izaiás prófétát küldte Ácházhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” Isten kész garanciát adni olyan területről, ahol csak az  Ő akarata érvényesül. Ácház a jámborság álarcát ölti magára és azt mondja, hogy nem kísérti az Urat, ő csodajelek nélkül is hisz. A valóság az, hogy a király már Asszíria segítségét kérte, s letett arról, hogy a próféta tanácsa szerint Istenre hagyatkozzék. Sőt már félelmében feláldozta fiát a Hinnon-völgyében (2Kir 16,3). E kétségbeejtő állapotban hangzik el az Ószövetség egyik leghíresebb jövendölése: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” A jövendölés kettős jelentése: először is a királyi házban gyermek születik. A kishitűség  ellenére, ezzel Isten biztosítja a közvetlen jövőt és kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígéretéhez. Másodszor a végső időkre ígért isteni jótéteményeket is meg fogja adni egy másik Emmánuel, a Messiás által, aki Dávid családjából származik, akinek születése csodálatos lesz. 

A názáreti József helyzete is különös. Amikor megtudta, hogy jegyese Mária gyereket vár, töpreng, hogy mitévő legyen. Mivel jóakaratú ember, ezért titokban akarja elbocsátani. Ekkor álmában Istentől kap jelet, ahogyan az angyal mondja: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Szűz Mária titkát Szent József által tudtuk meg. „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott.” Jézus pedig üdvösséget szerzett. Általa nyertünk apostoli küldetést, hogy munkálkodjunk a hitért minden nép között. (Róm 1,1-7) A Jézustól kapott hét jelet, a szentségeket használjuk-e üdvösségünk elérésére? 
Szűz Mária és Szent József igenjével a csodák olyan sorozata indult el, amelynek még most sincs vége.  Helyet adok-e Jézusnak életemben, családomban?

„Üdvözlöm mindazokat, akiket az Isten szeret és a szentségre hívott.” (Róm 1,7.)